Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
zsef. A jobbágyok kötelezték magukat, hogy évente fizetnek az uraságnak 450 rénes forintot (felét Szent György, felét Szent Mihály napkor), hogy minden gazda a maga ekéjével (a félhelyes gazda pedig kettő, egybefogván) őszi gabona alá egy napi ugarszántást végez, s azt megforgatván, vetőre is megszántja, az uraság gabonájával beveti, learatja és behordja, de ,,ha mindnyája őszi alá nem szánthat", az elmaradott rész tavaszi gabona alá végzi el ezt a munkát. Kötelesek voltak a szerződés szerint ,,az igaz kilencedet" terményeikből (s másokból is) kiadni, a gabonakilencedet összehordani, s annak kinyomtatására részes nyomtatókat is kiállítani. Köteles volt „minden külön kenyeres" évente egy hosszú fuvart teljesíteni, s ezen kívül évi 12 napot robotolni („akár szekérrel, akár pedig kézi munkával" — de ebbe már az aratás is értetődik, a marhabélyegzésen és más particularis szolgálatokon kívül). Az egész helységnek együttesen adnia kellett az uraság konyhájára évente másfél akó vajat, 15 ludat, s házanként három tyúkot és 117 tojást, s tartoztak „bevett szokás szerint" a faluba látogató uraságot, vagy valamely emberét „ahhoz illendő gazdálkodással" ellátni. Az uraság viszont a helységnek engedte a mészárszéktartást egész évre (egy mázsa faggyúért), s kocsmát fél esztendőre (Szent Mihálytól Szent Györgyig), s megengedte a jobbágyoknak, hogy a baracsi pusztán — dézsma ellenében — szántóföldeket művelhessenek, s hogy mint eddig is — a paksi erdőből faszükségleteiket kielégíthessék. Rendelkezett a szerződés arról is, hogy ha valamely gazda a házát el akarja adni, „azt nem másképpen, hanem az uraság hirivel szabad légyen, és az olyatin vételből vagy eladásbul minden tizedik forint az uraságot fogja éltetni". A szerződés utolsó pontjában pedig „valamint ekkoráig, úgy ezután is, minden előadandó büntetéseket, határokban találandó tévelygő marhát, és más egyéb földesurat illető dogokat" magának tartotta fenn az uraság. 8 ' 1 Ez a szerződés érvényben volt ugyan 1769-ig, de — mint a jobbágyok 1768. április 22-én, az úrbérrendezés alkalmával vallották — szolgálataikban „csak 5—6 évig tettek állandóul, azután évről évre változtatván több szolgálatra foglaltattak". Állították, hogy a szerződésben megszabott munkákon kívül kaszálás idején három napot szolgált mindenki, s amit kaszáltak, be is hordták, s az évi egy hosszú fuvar helyett „évente négyszer ötször, bizonyosan nem számolható volt, amikor köllött, mentek" robotba Paksig, Tétényig (egész telkes a maga erejével, a féltelkes pedig kettő összefogva, kétlovú kocsival). 80 1761-ben panaszolták a rácpentelei lakosok a megyének, hogy az uraságnak „midőn Pentelei helységet megh szállottuk, maga kegyes Ígérete volt az Contractusnak tenora szerént, hogy Baracsi Pusztán mindenek előtt Dézsma alá elegendő földet fogh adni, mind az által mind eddigh egy darab földünk azon a pusztán nem volt, hanem kéntelenítettünk KisVenyimre és Nagy Venyimre súlyos fizetéssel és fáradsággal mennünk, és ugy magunk életét sustentálnunk". 8 ' A baracsi pusztát ugyanis (az egész kisapostagi pusztával, a pázmándi puszta egy részével és Egyháza helység egész határával együtt) az egyházi jobbágyoknak adta bérbe 1760-ban — évi 2800 forintért — Rudnyánszky József, s a bérletet további három évre 1763-ban is meghosszabbították. 88 1761. április 27-én, mikor „az uraságok résziről Rátz-Pentelei helységben osztály vala" megszűnvén Rudnyánszky egyedüli földesúr lenni a faluban, mert átvették birtokrészeiket a Csiky (Daróczy Rozália), Tahy
