Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

lehetett, s ennyi embernek az életfenntartáshoz szükséges gabonaszükséglete 1000—1200 mázsa volt. A kilenced és a tized kifizetése után jó termés esetén 1540 mázsa gabona (búza, kétszeres, tönköly) maradt meg nekik, s a fennmaradt mennyiséggel (300—500 mázsa) kereskedhettek is. Rossz termés esetén azonban a gabonamennyiség éppen hogy fedezte (de fedezte) szükségleteiket.

72 Az 1736-ban letelepített ,,magyar gazdák" azonban nem sokáig maradtak Pentelén. Dátumszerűen igazolható ittlétükre utolsó adat az 1738. szeptember 23-i kilenced- és tizedösszeírás, de már ebben is említik, hogy ,,az elszökött jobbágyok" földjén 17 kereszt gabonát találtak. Ezeket a szökött jobbágyokat hamarosan követhette a falu magyar lakosságának legnagyobb része is. Elköltözésük oka minden valószínűség szerint vallásgyakorlatuk korlátozása volt. Ugyanis ezek a lakosok kálvinisták voltak, s már megtelepedésük esztendejében tiltakozott vallásgyakorlásuk ellen Bíró Márton veszprémi vicarius, későbbi püspök,

73 1738-ban pedig a Helytartótanács tiltotta el őket a templomépítéstől.'

4 Új, magyar lakosok — ekkor már katolikusok —• 1743-ban jelentek meg Pentelén. Ebben az esztendőben szerepelnek ugyanis az adonyi római katolikus egyház anyakönyvében először pentelei vonatkozású keresztelési és halálozási bejegyzések.

7

'' Az új betelepülés (telepítés) időpontja nyilvánvalóan összefüggésben van a pentelei birtokos személyében történt változással. 1742-ben meghalt a falu addigi^földesura, Daróczy Katalin, aki úgy végrendelkezett, hogy birtokai (Paks, Gerjén, Bikács, Bölcske, Madocsa, Pentele és Pataj a pusztákkal) halála után osztatlanul maradjanak, „jól tudván, hogy egyikének másika nélkül oly kellemetes haszna nem lehet". A birtok kormányzását férjére, Vajay Lászlóra (akihez első férje, s gyermekei apja, Száraz György halála után ment férjhez) bízta,

70 aki azonban felesége halála után, 1743. március 26-án osztozkodván a Szárazörökösökkel (felesége gyermekeivel) a birtokok kormányzását Száraz Julianna férjére, Rudnyánszky Józsefre ruházta át.

7

' Rudnyánszky és felesége nagy lendülettel kezdett a birtokok hasznosításához,'

8 s e tevékenységük során szinte az első lépés volt a pentelei lakosok szaporítása, mégpedig katolikus vallású magyarokkal. Bár a Rácpentele elnevezést még a XVIII. század további folyamán is használták elvétve, (utoljára hivatalos iraton 1783-ban szerepel),'

9 az 1743—44. évi telepítéssel megszűnt a falu rác jellege, s a lakosság többségét azután a letelepített, s majd pedig a fokozatosan ideköltöző magyar jobbágyok tették ki. Pentele a XVIII. század második felében Az új telepesek származáshelyéről, a betelepülők pontos számáról nem maradtak fenn írásos feljegyzések. Nyilvánvaló azonban, hogy az új lakosok a kálvinista magyarok elhagyott házaiba költöztek, de a — minden valószínűség szerint 1744-ben készült — pentelei római katolikus lakosok összeírása alapján arra lehet következtetni, hogy az új betelepülés az 1736 évinél nagyobb méretű volt. Ebben az összeírásban, mely név szerint sorolja fel a pentelei jobbágycsaládokat, nemcsak az újonnan idetelepedők, hanem a már az 1720-as évektől kezdve ittlakó katolikusok is szerepelnek, ezeknek a száma azonban az új telepesek számához viszonyítva elenyésző lehetett (10—12 család). Az összeírás szerint ebben az