Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

Ezeknek a rác jobbágyoknak nagyrésze — mint láttuk — 1692 óta katonai szolgálatot is teljesített, s a Rákóczi szabadságharc idején a császáriak nyilván számítottak is reájuk a kurucok elleni harcban. 1703. július 29-én a budai kamarai adminisztráció parancsot küldött Érd, Ercsi, Adony és Pentele falvaknak (an dem Marckht Hansebek, Ertschin, Atton und Pentele)), hogy a rebellisek miatt a különböző dunai átkelőket tartsák jól szemmel.

50 1703. szeptember 17-én pedig Schweidler Antal budai hadbiztos ,,contra vagabundos rebelles" a Fejér megyei rác falvaktól fegyveresek kiállítását követelte: Perkátától 4 lovast és 4 gyalogot, Adonytól, Ercsitől és Érdtől 10—10 lovast és 5—5 gyalogot, Almástól 8 lovast és 5 gyalogot, Battától 1 lovast és 1 gyalogot, s Pentelétől 15 lovast és 5 gyalogot. S ekkor azok a pentelei és környékbeli rác jobbágyok, akik addig földesúri és katonai terheik elhárítását katonai szolgálatukra való hivatkozással próbálták elhárítani, most, amikor a kurucok ellen a budai katonai parancsnokság fegyveresen szerette volna látni őket, nem a katonai érdemeikre hivatkoztak, s nem fegyvereiket emlegették, hanem azokat éppen letagadták, „ahhoz való fegyveres kész embereink nem lévén, azonkívül az egész nyáron az kanizsai roboton is nagy pénzen fogadott embereink lévén, és az postaútban lakván az szüntelen alá s föl járó németek alá való forspontozás miatt úgyis majd elfogyatkozunk". A jobbágyok a megye közbenjárását kérték a budai katonai parancsnokok „vexálásai"-val szemben.

57 Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a pentelei vagy a dunamenti rácok Rákóczit támogatták volna, mint a túlsóféli helységek (Vecse, Szentmárton, Dömsöd, Dab, Tass), akik 1704-ben felajánlották szolgálatai^ kat Rákóczinak.

58 De nincs adat arra sem, hogy fegyveresen harcoltak volna a kurucok ellen. 1705-ben, a dunántúli kuruc hadjárat alkalmával (Pentelénél terveztek a kurucok hidat verni, de végülis Kömlődnél keltek át a Dunán), Földvár elfoglalásakor a pentelei rác katonaság éppúgy nem mozdult/'

9 mint 1710. július 15-én, amikor Pentelénél költöztette át a Dunán seregét (2—3000 embert) Rákóczi egyik tábornoka, báró Palocsay.

00 A jobbágyság számának gyarapodásáról vagy változásáról a Rákóczi szabadságharc idejéből nincsenek adataink, valamint életükről sem. Nem tudjuk azt sem, hogy az 1710—11. évi nagy pestisjárvány okozott-e és milyen károkat a faluban. Az 1715. évi, de különösen az 1720. évi országos összeírás adatai azonban azt mutatják, hogy a pentelei jobbágyság a háborús és járványos esztendőket nagyobb veszteség nélkül vészelte át. A lakosság mindkét összeírás szerint teljesen rác, annak ellenére, hogy — különösen az 1720. évben — magyar nevek is szerepelnek. Ezek azonban egyrészt foglalkozásnevek: Szabó, Pintér, Kovács, Mészáros, másrészt származáshelyre utalók: Csobánkai, Tolnai, Esztergomi, Venyimi, Adonyi, Székelyi, Pentelei, Perkáti, Ercsi, Vukovári, Fejérvári. Hogy ezekről a helyekről a Rákóczi szabadságharc előtt, alatt vagy után költöztek-e ide ezek a jobbágyok, arra az összeírások nem adnak felvilágosítást. Nagyobbarányú ideköltözés történt azonban Csobánkáról, mert 1714-ben öt, 1720-ban pedig hét csobánkai nevű jobbágy volt a faluban. A jobbágyság száma az 1715. évi összeírás szerint 29 volt, az 1720. évi szerint pedig 32. Ezekben az összeírásokban azonban lehetséges, hogy nem szerepelnek a faluban élt összes jobbágy családok, miként ezt más községek esetében bizonyítani is lehet. Ugyanis az 1720. évi összeírást éppen az 1715. évinek a hiányos 4* 52