Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
volta miatt rendelték el, az 1720. éviből pedig hiányoznak a zsellérek, vagy legalábbis azok a zsellérek és lakók, akiknek nem volt szántóföldjük. A jobbágy és zsellér megkülönböztetés egyébként is teljesen bizonytalan ebben az időben, hiszen az 1720. évi pentelei összeírásban is szerepel egy zsellér (s csak ez), akinek 6 mérő földje volt, viszont jobbágyként szerepelnek olyanok is, akik csak 2 vagy 4 mérős földet bírtak, az 1715. évi összeírásban pedig zsellérnek minősítették mindazokat, akiknek 15 mérőnél kisebb földjük volt. Mivel ebben az időben még bőven állott szántóföld rendelkezésre, mindenki annyi földet foglalhatott magának, amennyit állataival meg tudott művelni. 1715-ben 227 J /2 (ez valószínűleg nagyon téves adat), 1720-ban pedig 531 mérős volt a falu művelt szántóterülete, mely két dűlőre (calcatura) oszlott. Az egyik dűlőben a tavaszi, a másikban az őszi vetések voltak. A föld termékenységét az összeírok közepesnek minősítették, háromszori szántás után az őszi vetés ötszörös termést adott (az 1715. évi összeírás szerint csak négy és felet, a tavaszi pedig 3 V2-et). A réten szép és jó füvet lehetett kaszálni, s egy kaszás után egy kocsi széna volt a termés. A legelő a község használatára és a szőlőshegy (promontorium) is elégséges volt. 1715-ben azt írták, hogy szőlőhegy újonnan telepített és 67 kapás, 1720-ban csak 60 kapás szőlőt írtak össze. A bor azonban hitvány (vilis) és nem elálló. Eladása azonban, mint más terményeké a szomszéd helységben elég könnyű, a bort urnánként 1 forint 50 dénárért árulták. Jöttek a Dunán is kereskedők, azonban terményeik eladásának a haszna nem volt nagy, évente kb. 60 forint. Erdejük nincs, az épület és tűzifát pénzért kell vásárolniuk. Földjeik fekvése jó, hat ökörrel szokták művelni. Bort félévig mértek a saját kocsmájukban, ennek a haszna évi 20 forint. 01 Az 1715. évi és 1720. országos összeírás célja az volt, hogy az adókivetés alapját megállapítsák. Ezért a falvaknak, de a megyei hatóságoknak is érdekében állott, hogy ne a valóságos helyzetet rögzítsék az összeírásban. Az országra kivetett rendes hadiadó összegét az országgyűlésen szavazták meg, s így vetették ki egy-egy megyére vagy városra. A megyére kivetett adóösszeget a megyei közgyűlés osztotta fel az egyes falvakra. A jobbágyok katonai adózásának az eredményét nem vette mindig tekintetbe, hanem a változásokat is figyelemmel kísérte, s az adót ahhoz szabta. Pentele 1727— 28-ban 221 forint 272 dénár hadiadót és 54 forint 18% dénár házi adót (a megye szükségletére) fizetett. A kivetés szerint ekkor egy jobbágyra 29 forint 47 dénár hadiadó és 7 forint 22 l / 2 dénár háziadó esett, tehát ezek szerint a faluban 7V2 jobbágytelek volt. 02 A megye ezt a jobbágy telekszámot azonban nem az 1720. évi összeírás állapította meg, hanem egy új összeírás alapján. 1726-ban ugyanis az egész megyében megvizsgálták, hogy 1720. óta hányan, s milyen teherbíróképességű jobbágyok költöztek el a falvakból, s ennek a vizsgálatnak a tapasztalatai alapján szükségesnek tartották az egyes falvak új összeírását. Pentelén 1726-ban öt üres házat találtak (Vujkovics Mihály, Mészáros Mihály, Jován Radojca, Szabó Lajos és Thomas Nyedin), s két olyan jobbágyot, akinek korábban háza volt. Ezeknek a jobbágyoknak az elszegényedésével, illetve elköltözésével a falu teherbíróképessége jelentősen csökkent, hiszen korábban ezek a jobbágyok igen tehetősek voltak, mert 16 ökörrel, 7 lóval és 18 tehénnel bírtak. 63
