Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Balla József – Baranyi Ferenc – Remetey Tibor: A város és alkotója

mondásban vannak tartalmukkal, korukkal. Mindamellett, hogy Weiner Tibor az ún. ,,szoc.-reál" létjogosultságát igyekezett alátámasztani, sőt komoly szerepet vállalt annak hazai elterjesztésében, már 1956 előtt elősegítette Sztáilnvárosban a modern építészet újraéledését (pl. a főtér 1956-os beépítési terve), az 50-es évek végén pedig már maga is tevékeny részesévé lett (pl. Barátság városrész beépítési terve). Az első általános tervet 1950-ben az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályának tervzsürije elismerésben részesítette. Ezt a tervet, mivel a vasmű tervét a Szovjetunióban készítették, Moszkvában is egyeztették. 1952-re elkészült a második, most már 40 000 lakosú város általános terve. Ezt a tervet Weiner Tibor irányítása mellett Valentini Károly tervezte, még ugyancsak a Lakóterv keretei között. Szó volt arról, hogy a tervet még abban az évben a kormány elé terjesztik Kazinckarcika és Komló általános tervével együtt. Végül a tervet csak az Országos Tervhivatal Kollégiuma hagyta jóvá, dé egyes tervrészek, mint például a városközpont terve, a politikai vezetők személyes konzultációját is élvezte. Weiner Tibor a tervezés mellett egyetemi oktatói és intenzív közéleti tevékenységet is kifejtett. Az 1951—52-es tanévben dr. Kardos György tanszékvezető egyetemi tanár meghívására a III. Építészettörténeti Tanszéken építészetelméleti előadást tartott, majd 1952-től 1954-ig docensként „Az építészet alapjai" című önálló tantárgy előadója volt. Mind az építészetelméleti előadás, mind az „Építészet alapjai" című tantárgy anyagát egyetemi jegyzet formájában is megírta. Közéleti tevékenységét elsősorban az építészettel összefüggő területeken folytatta, így hosszú ideig a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkárhelyettese, a szövetség lapjának, a Magyar Építőművészetnek főszerkesztője, a Minisztertanács Építészeti Tanácsának tagja volt többek között. Több szakmai folyóiratban jelentek meg cikkei és tanulmányai. 1953-ban Weiner Tibor a Városépítési Tervező Intézetben műteremvezető lett, ahol munkatársaival, több fiatal építésszel Sztálinváros városrendezési részlettervein és magasépítési tervein dolgozott. Az építésnek, az 1953—57. években történt megtorpanása után a városfejlesztés újból fellendült. Ettől kezdve (1958. január) az általa tervezett városban élt és dolgozott haláláig. A leköltözés körülményeire így emlékezik vissza egykori munkatársa, Valentini Károly, aki akkor az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályának vezetője volt: „...1957-ben elhatározta, hogy hátralevő életét a városnak szenteli. E célból hajlandó a városba leköltözni. Ezen vállalása és a városhoz fűződő érdemei alapján az ÉM-től főépítészi megbízást kapott." Az első időben az akkori helyi szervek a kinevezés gondolatától még idegenkedtek. A helyi iroda felállításának gondolata a megyei tervező irodák felállításának gondolatával együtt született. A Sztálinvárosi Tervező Iroda azért jöhetett létre előbb, mint a megyei irodák, mert a város rendkívül dinamikus fejlődésnek indult, és mert a helyi szervek gyorsabban döntöttek. A Sztálinvárosi Tervező Iroda, mint az ÉM Győri Tervező Vállalat fiókirodája 1958. január 16-án alakult meg. Vezetője Weiner Tibor lett. 1958. április 1-től az iroda gazdája a Lakóterv, majd szeptember 1-től ismét a Győri Tervező Vállalat vette át.