Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Jenő: A tervezett város

híján a város nemhogy feloldaná, hanem fokozza az egyes területek közötti műveltségi különbségeket — sőt feszültségeket. Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala. Még meglepőbb, hogyan változik a nem dunaújvárosi' fiatalok részesedési aránya az egyes iskolatípusok között. A közhiedelem szerint „legelegánsabb" gimnáziumi férőhelyeket csaknem teljesen dunaújvárosi fiatalok foglalják el, s csak 12,2 százalékuk nem dunaújvárosi. A szakközépiskolákban már 25.0 százalék arányban jut hely nem dunaújvárosi fiataloknak. A Makarenko Szakmunkásképző Intézetben az ipari tanulók 35,3 százaléka bejáró. Az Építőipari Szakmunkásképző Intézetben 74,7 százalék arányban jut hely nem dunaújvárosi fiataloknak. Ezekben a számokban jó adag kispolgári előítélet is van a munkásváros közvéleménye részéről. De ennél fontosabb: nem tud a város egyenlő feltételeket teremteni, hogy a város különböző középiskoláiba nem lakóhelyük szerint, hanem képességük szerint kerülhessenek a fiatalok. Hinnünk kell, hogy minden város olyan irányba fejlődik, hogy társadalmi szerepkörét mindinkább betöltve, nagyjából egyenlő esélyeket biztosít a környezetében felnövő ifjúságnak a középszintű műveltség megszerzéséhez. És szülőhelyüktől függetlenül ki tudja választani a tehetségeket, impulzust tud adni számukra az alkotó élethez. Dunaújvárosban a környezetével való organikus fejlődést az intézmények viszonylagos elmaradottsága mellett leginkább a közlekedés elmaradottsága gátolja. Egy város közlekedési fejlettségét szokás a beérkező személyvonatok számával jelezni. Nos, Dunaújváros e tekintetben a magyar városok ranglistáján a 47. helyen volt 1970-ben, bár népessége alapján a 18. helyet foglalja el. A huszonhat környező községből csupán hatból lehet vonaton kedvező körülmények közt elérni a várost. A többi húsz községnek vagy nincs vasútállomása, vagy csak átszállással lehet a városba jutni, vagy a vasútállomás a község központjától két kilométernél távolabb van. Nem sokkal kedvezőbb a közúti hálózat sem. A huszonhatból nyolc olyan község van, ahonnan kedvező a város megközelítése. A többi 18 községből vagy nagy kerülővel, vagy kiépítetlen utakon lehet a városba jutni, ami tetemes többletkiadást jelent azoknak, akik a városba akarnak utazni. A Fejér megye déli községeit érintő útvonalak Dunaföldvár körzetében futnak össze és kapcsolódnak az alföldi főbb útvonalakkal. A közlekedési rendszer e sokévszázados hagyománya erősebbnek bizonyult, mint Dunaújváros hirtelen, előzménytelen megjelenése a Pentelei fennsíkon. S bár 25 év alatt a közlekedés célja Dunaújváros lett ebben a térségben, az utak mégis más irányban futnak. A közlekedés nehézkessége rányomja bélyegét a város kereskedelmére is, hiszen különösen a piaci felhozatal alakulásának sem kedveznek a feltételek. A körülményes megközelítés eredménye az is, hogy a város nem tudja a kereskedelmi-ellátási funkciót arányaihoz mérten ellátni. Még a 60-as évek végén is épültek a városban olyan ABC-áruházak, ahol az élesztőt és a magnetofont egymás mellett árulják, ahelyett, hogy a szakosított üzletek aránya fejlődne. Ez egy már kifejlett város sajátos önvédelme a szűk kereskedelmi kapacitással szemben. A város zöldség- és gyümölcsellátására rányomja a bélyegét, hogy a felhozatalnak csak 10 százaléka származik a városból és a fő vonzáskörzetet kitevő dunaújvárosi járásból. 30 százalék Tolna megyéből, 50 százalék Bács-Kiskun megyéből és 10 százaléka