Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Jenő: A tervezett város

egyéb megyékből származik. Ezek az arányok tökéletesen ellentmondanak a vonzás más formáinak, és (természetesen) a magas árakban jelentkeznek. A közlekedés bonyolultságát, a kapcsolatok nehézkességét ez esetben a dunaújvárosi munkásnak kell megfizetnie. A hatások és ellenhatások összegezéseként -Dunaújváros csak igen ellentmondásosan tudja érvényesíteni szerepkörét környezetében. A régi városok mellett kialakuló agglomeráció jellemzője volt, hogy az agglomerációs folyamatban résztvevő települések alapfokú ellátását elhanyagolták, s az ilyen községek (peremvárosok) ellátási színvonala messze elmaradt a centrum fejlettségétől. Az új ipari város környezetében e folyamatnak nem szabad megismétlődnie. Figyelmeztető jel, hogy már a 60-as évek végén a dunaújvárosi járásnak abban a négy községében, amely az új város peremvonalán fekszik, a közmű, kereskedelmi, egészségügyi, kulturális szint a járási színvonal alá került. Csak a lakosságszám erőteljes feltöltődése miatt? Ugyanakkor ezek a községek mindinkább ipari munkások lakóhely-településeivé válnak. Óvakodni kell attól, nehogy ezek a helységek a régi rossz értelemben vett elhanyagolt „külvárosokká" süllyedjenek. Mert lehetőség van arra is, hogy egészségesen fejlett, korszerű lakónegyedekké, „alvóvárosokká" fejlődjenek, ahonnan 10—20 perc alatt rendszeresen a városba lehet jutni és vissza a városból. A külső vonzási övezet akkor léphet intenzív kapcsolatba a várossal, ha Dunaújvárosban kiépülnek a teljesértékű középfokú, és részben a felsőfokú intézmények, funkciók rendszerei. Mindez csakis egy hosszú és viszonylag lassú folyamat eredménye lehet. A város a legfontosabban, a munka lehetőségén túl sok mindent képes adni lakóinak és a környezetében élőknek. A városoknak sokoldalú társadalmi hivatása és kötelezettsége alól nem kivétel Dunaújváros sem. A város és a környező községek közigazgatási határain újra és újra túlmutatnak azok a funkciók, amelyeket a városnak szélesebb körzetben el kell látnia. A 25 éves Dunaújváros társadalmunk életében már ma is lényegesen több, mint jelentős ipari tömörülés, mint ötvenezer ember zárt együttese. Sűrített formában vetíti előre a szocialista városfejlesztés főbb irányait, eszközeit, lehetőségeit, előnyeit, s érzékenyen mutatja ezek ellentmondásait is. Dunaújvárosban, ha megtalálhatók a sajátos minőség elemei, ezeknek nem önmagukhoz, hanem más városokhoz való viszonyításban van értelmük, az oda telepített ipar hatékonysága szempontjából van értelmük, s a városnak a környezetével tervszerűen kiépített viszonyában van értelmük. Új lakótelepek sok városban épülnek ma már, sőt épülnek új városok is. A korszerű életforma mindinkább tömegessé válik. Ezzel arányban feloldódik a „minta" jelentősége, amit fejlődése első éveiben „a szocialista város," Dunaújváros jelentett. De az még sokáig vizsgálat tárgya marad, milyen társadalmi szükségletek hozzák létre robbanásszerűen az új ipari városokat, s milyen hatásuk van a társadalom életére, közvetlen földrajzi környezetükre, az emberek tízezreinek érzés- és gondolatvilágára ezeknek a kis vörös köröknek, amelyek újra és újra megjelennek hazánk térképén.