Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Jenő: A tervezett város

a centrum ellátási színvonalában. Mégis Dunaújvárosban a lakások építése határozza meg már évtizede a település fejlődését. S a város növekedésével a városfunkciók képtelenek lépést tartani. Márpedig egy település bármilyen nagyra nő is, ha lakóinak és környezetének csak alapfokú (vagy zömmel alapfokú) ellátását tudja biztosítani, szerepköre azzal nem növekszik. Az 1970-ben létesített albérletek vizsgálatánál azt a meglepő eredményt kaptuk, hogy a városhoz közeledve egyáltalán nem növekszik az albérletek aránya. Hol laknak hát a dunaújvárosi lakásigénylők? A városi tanácshoz 1973. január l-ig beérkezett összes lakásigénylők állandó lakóhelyének és megelőző lakóhelyének együttes vizsgálata alapján sikerült megállapítani, hogy a dunaújvárosi lakásigénylők már a városban laknak. Az 1970. január 1-i népszámlálás 2902 albérletben élőt mutatott ki Dunaújvárosban. Ezek nagy része már állandó lakásbejelentővel rendelkezett. Az általunk vizsgált 26 községben pedig mindössze 1310-en éltek albérletben. Pedig e 26 község együttes lélekszáma több, mint kétszerese Dunaújvárosénak. Áttekintve a lakásigénylők listáját és az albérletek számát az egyes községekben, megállapítható, hogy az albérletek száma adott községben, és az ugyanott állandóra bejelentett, de Dunaújvárosban lakást igénylők száma fordítottan arányos. Tehát Dunaújvárosban a drága albérleti lehetőségek ellenére is érdemesebb a városon belül megválni a lakást, mint a vonzáskörzet albérleteiben. A dunaújvárosi lakásigénylők jelenlegi állandó lakásuk szerint 60,0 százalékban dunaújvárosiak, 25,7 százalékban a vonzáskörzetben élnek és 14,3 százalékban az ország egyéb helységeiből valók. Viszont az előző állandó lakásuk szerint csak 43,0 százalékban dunaújvárosiak, 29,4 százalékban a vonzáskörzetből valók és 27,6 százalékban származnak az ország egyéb helységeiből. Látható, hogy a vonzáskörzet községeiből (a jelenlegi állandó lakás szerint) csaknem kétszer olyan nagy a beköltözési igény, mint az ország összes többi helységeiből. Á számok azt mutatják, hogy Dunaújvárosba „két ütemben" költöznek be a lakók. Első ütemben a vonzáskörzetben telepszenek meg viszonylag rövid időre, majd albérlőként beköltöznek a városba. A dunaújvárosi lakásigénylők jelenlegi állandó lakóhelye alapján elkészítettük a vonzáskörzet községeinek lakásigénylési statisztikáját, és az teljes egészében megfelel azoknak az arányoknak, amelyeket az ingavándormozgalomnál kimutattunk: a centrumtól erősen délre tolódott a város vonzáskörzete. S itt is kimutatható, hogy a Duna Alföld felőli oldalán lévő községekből nem a városhoz légvonalban legközelebbi, hanem az átkelőhelyhez közel fekvő helységekben erősebb a vonzás. Fentebb az inga-vándormozgalom elemzéséből kizártuk a bejáró diákokat. A város vonzása ugyanis a kulturális szférában sajátos minőség, amit más szempontból szükséges felvetni. A város középfokú tanintézeteiben (beleértve a két szakmunkásképző intézetet is) 2907 diák tanult 1973ban. Közülük 959 bejáró, és 657-en a környező huszonhat községből jár be. A bejáró fiatalok aránya ugyanolyan az egyes községekből, mint a munkások aránya. Megdöbbentő azonban, hogy amíg a dunaújvárosi általános iskolát végzett fiatalok 92 százaléka tanulhat tovább, ez az arány a járás községeiben 25 százalék körül mozog, Bács-Kiskun megye nyugati községeiben pedig alig több 10 százaléknál. így kellő kollégiumi férőhely