Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

De ezek megszüntetése csak a jobbágy telket bíró lakosságot érintette, a falu adófizetőinek csupán a 27%-át. S mivel a 1848. évi törvénycikkekben a szőlőkről nem volt szó, a szőlők a régi állapotban maradtak: a földesurak tulajdonában. A földesuraknak tehát továbbra is járt a szőlődézsma. A 258 pentelei szőlőbirtokosnak a fele zsellér és lakó volt, akiknek egyéb földje a szőlőjükön kívül nem volt. Ezeknek a helyzetén az 1848-as jobbágyfelszabadító törvények semmit nem változtattak. A Jellasich-támadás idején a képviselőház egyhangúlag elvi határozatot hozott ugyan a szőlődézsma eltörléséről, de a szőlőföldek kérdésének végleges rendezésére csak 1853-ban, illetve 1868-ban került sor: a birtokosoknak kellett megváltani a szőlőt a földesuraktól.

191 Írásos bizonyíték hiányában az 1848 őszén megindult szabadságharc eseményeit, és a falu lakosságának ezekre az eseményekre való reagálását is csak szóbeli hagyományok alapján lehet felidézni. A falubeli rác hagyomány szerint

192 a rácok Kossuthot nem szerették, mert elnyomta a szerbeket, s mikor Jellasich bán jött a seregével, a magyarok közül sokan elmenekültek. A rácok akkor énekelték: Szaladj Pista, Kos nas noraa nista. Idu raci snajiza i hrvati Jedni nose puske i motike Dongó nose soblje i pistolje. (Szaladj Pista, nincsen nálunk semmi. Jönnek a rácok, s velük a horvátok. Egyrészük puskát és kapát visz, a másik kardot és pisztolyt). A hagyomány szerint Jellasich megszállt a mai malomnál lévő Mondbach-kastélyban, s ennek udvarán egy öreg fa alatt lévő kőasztalnál üldögélt.

193 Jellasich Pentelén tartózkodásáról és a magyarok elmeneküléséről azonban írásos feljegyzések nincsenek. Vannak viszont feljegyzések (hivatalos jelentések) a falu lakosságának az 1849 első hónapjaiban — a császári csapatok általi megszállás idején tanúsított magatartásáról. A megszállás első heteiben a politikai hatóságok az egyes helységektől hódolati nyilakozatok megtételét kívánták, s a császárpárti megyei tisztviselők „buzgón" szorgalmazták ezek elkészítését. A Pentele környéki helységek közül Hercegfalva és Rácalmás készítettek is ilyen nyilatkozatot, de kijelentették — s ezt írásba is adták —, hogy csak azzal a feltétellel ismerik el Ferenc Józsefet, ha előbb megkoronáztatja magát. A rácalmásiak még azt is kikötötték, hogy Ferenc József tegye le az esküt a magyar alkotmányra és az 1848-as törvények összességére. Adony azonban — mint Gaál Ede királyi biztosnak jelentette Podhorszky Napóleon járási szolgabíró — „a gyakori sürgetésre sem nyilatkozott, Dunapentele hasonlóképpen semmi nyilatkozatot nem adott, ahol egyébként a nép azon az alapon vonakodik, hogy ha a megyét a fegyverek hatalmával már hódoltatták, miért követelnek írásos nyilatkozatot is". Gaál Ede királyi biztos tapasztalta, hogy ezekben a 2000 lelket számláló helységekben elevenen élnek az ellenállás és az elégedetlenség csírái. Ezt jelentette is Windischgrátznek és kérte — a rend és biztonság helyreállítása érdekében — a fegyveres erő kiküldetését és a fehérvári helyőrség jelentős megerősítését. Podhorszky Napóleon szolgabíró azon8* Fejér megyei történeti évkönyv 113