Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

szétválása, sőt bukása után is megmaradt, sőt tovább erősödött a keleti, illetve nyugati fél eltérő liturgikus nyelvhasználata. Amikor a magyarok a kereszténységgel kapcsolatba kerültek, szükségképpen a keleti, azaz a görög szertartású egyházhoz kötődtek. A Kárpátmedence elfoglalásával már nem volt ilyen egyértelműen meghatározott hatása a magyarokra a görög nyelvű liturgiának.

12 A Dunántúl, a régi római provincia, Pannónia lakói már korábban is a salzburgi, illetve a passaui egyházmegyék hatáskörébe tartoztak. A magyarok honfoglalásával nem csökkent a két egyházmegye vezetőinek küzdelme az új nép megkeresztelkedéséért.

11 A kalandozások adta tanulságok és a vereségek okozta kényszer mind a nyugatiakat, mind a magyarokat arra szorította, hogy egyrészt a nyugatiak helyet adjanak a magyaroknak, másrészt a magyarok illeszkedjenek abba bele. A beilleszkedés kezdete és bizonyítéka a kereszténység elfogadása volt. Géza fejedelem (972—997) megtette az első lépést akkor, amikor elküldte követeit Quedlinburgba I. Ottó császárhoz 973 húsvétján.

v

' Ezzel kitárult Magyarország a kereszténység előtt. Ha kezdetben ugyanúgy voltak is keresztények a magyarok, miként Géza, aki félig volt csak keresztény, félig meg pogány maradt,

1

'* mégis a latin nyelvű liturgia és a latin egyház úrrá lett Magyarországon. A csak rítusában más, de tanításában egyazon kereszténység sokáig megtartotta kettős alakját nálunk. Igaz ugyan, hogy Szent István korának világi hierarchiája latin szertartású papokból állott de szerzetesei latin szertartású bencések és görög szertartású baziliták egyaránt lehettek.

J,i Sőt maga Szent István király telepített le görög apácákat a Veszprém melletti völgyben.

1

' Nem ők voltak egyedül görög szerzetesek Magyarországon. A Száva folyó mellett Szávaszentdemeter

18 görög monostora még a bizánci uralom emléke lehetett, Marosvárott

19 Ajtony alapított Keresztelő Szent János tiszteletére görög monostort, amit az Ajtonyt legyőző Csanád és a későbbi csanádi püspök, Gellért telepítettek át Oroszlánosra, a számukra épített Szent György monostorba. Szent István korával nem zárult le a görög monostorok élete Magyarországon, hiszen Visegrádon I. András király (1046—1060) emelt monostort a számukra.

20 Ám I. András az utolsó, aki görög szertartású monostort alapíthatott Magyarországon. Az egyház keleti és nyugati felének 1054-ben történt szétszakadása lehetetlenné tette, hogy újabb görög ritusú egyházak emelkedjenek, de nem tette lehetetlenné, hogy a meglevők — igaz, lassú sorvadással — tovább létezzenek. Hogy nem lehetett több görög szertartású monostort létesíteni, jól mutatja az, hogy ámbár a családi kapcsolatai királyainknak a keleti uralkodókkal gyakoriak voltak (Kálmán király felesége az orosz Euphémia, Álmos herceg felesége a szintén orosz Prdeszlava, II. Béla király felesége Ilona, Uros szerb zsupán leánya, II. Géza király felesége a kijevi Euphroszüné stb.), mégsem követte egyiköjüket sem a görög egyház befolyása, sőt olyan királyok sem alapítottak görög szertartású egyházat Magyarországon, akik korábban Bizáncban voltak, Bizánc pártfogását élvezhették, ott nevelkedtek, mint például III. és IV. István, valamint III. Béla király, aki ugyan bizánci tapasztalatai alapján a magyarországi írásbeliséget megreformálta, de görög egyházat mégsem alapíthatott.

21 Ha ebben a környezetben vizsgáljuk, a pentelei monostor kezdeteit, akkor nem látjuk akadályát annak, hogy az első királyunk korából, sőt