Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
Pentele 1848—49-ben írásos feljegyzés (akár hivatalos, akár magánjellegű) az 1848-as forradalom első heteiből Penteléről nem maradt fenn. Nem tudjuk azt sem, hogy a március 15-i események híre mikor ért a faluba, s milyen hatással volt, s nem tudunk arról sem, hogy az országgyűlésen hozott törvények a lakosság előtt mikor váltak ismeretessé. A falu lakosságát az 1847—48. évi országgyűlésen hozott 31 törvénycikk közül közvetlenül — anyagilag — csak 5 érintette. Ezek közül a legfontosabb a IX. törvénycikk volt: az urbériség megszüntetéséről, amely szerint azok a földek, amelyek addig is a jobbágyság birtokában voltak, most a tulajdonukba mentek át (bár ezt a törvény szövege így nem mondta ki, de így értették a törvényhozók és a jobbágyok; a törvény e hiányát csak az 1853. évi március 2-i nyílt parancs pótolta). 180 A törvény szerint „az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések, e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek", s ennek folytán megszüntették az „uri törvényhatóságot", az úriszéket is. A másik közvetlenül jelentős törvénycikk a XIII. volt, amely szerint „az egyházi rend a papi tizedtől minden kárpótlás nélkül lemondván, . . . ezen lemondásnak nyomán elhatározták, 1. §. A papi tized, akár természetben, akár a természetbeni kiszolgáltatás helyett készpénzben teljesíttetett, és pedig akár közvetlenül az egyházi rendnek, akár haszonbérlőnek fizettetett, akár örökös szerződés mellett, akár királyi adomány alapján szereztetett, ezennel örökre megszüntetik". A harmadik pedig a VIII. törvénycikk, amely a közös teherviselésről szólt: „Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai, minden közterhet különbség nélkül egyenlően és arányosan viselik". További két törvénycikk (a X. és a XI.) — a leglényegesebb — a IX. törvénycikk végrehajtására, megoldására vonatkozott. A X. törvénycikk az „összesítésről, a legelőelkülönzésről és a faizásról" szólt. Eszerint ahol a legelőelkülönzést (ez Pentelén 1824-ben megtörtént), illetve az úrbéri rendezést (ez már 1808-ban) akár egyesség, akár úrbéri per útján már végrehajtották: ezt többé felbontani nem lehet. A XI. törvénycikk pedig az uriszék megszüntetése következtében szükségessé vált gyakorlati megoldásokra vonatkozott. Ez a három, illetve öt törvénycikk felszámolta a jobbágyrendszert, s megnyitotta az utat a polgári nemzeti fejlődés felé. Az országgyűlés által hozott többi törvények ezt a polgári nemzeti fejlődést kívánták elősegíteni: a független magyar felelős minisztériumról, az országgyűlés évenkénti üléseiről, az ősiség eltörléséről, a sajtótörvényről, a magyar egyetemről, a szabad királyi városokról (s ezekben a választásokról), a jászkun és hajdú kerületekről, Fiúméról és Buccariról, a közlekedésről, a színházakról, a nemzeti színről és az ország címeréről, a vallásegyenlőségről, a népképviselet alapján történő választásról és a nemzeti őrseregről alkotott törvénycikkek útján. E törvénycikkek közül egy jobbágyfalu — Pentele — lakosságát, közvetlenül három érintette: „a vallás dolgában" hozott XX., „az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról" hozott V., valamint „a nemzeti őrseregről" hozott XXII. törvénycikk.
