Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
vétele — földesúri hozzájárulással — szabad volt ugyan, s ilyenre Pentelén is nem egyszer sor került: a jobbágycsalád kihalása, elszegényedése következtében, vagy egy-egy jobbágynak a faluból való elköltözése során. Azonban ezek a jobbágy telkek elsősorban nem a faluban élő zsellérek vagy lakók kezére kerültek, hiszen a jobbágytelek „nem kerülhetett bárki, hanem csak annak a kezére, aki a telket kötelezettségeivel együtt át tudta venni jobbágyként". 15 ' Ilyen a pentelei zsellérek és lakók között aligalig akadhatott. S érdekes jelenség, hogy a jobbágytelken élők száma, a XIX. század első felében, állandóan csökkent. Ez pedig — mivel a falu telekállománya nem változott — nem annak következménye, hogy a magukat jól bíró jobbágyok bővítették a megüresedő jobbágy telkekkel a telekállományukat. A telekállomány megoszlása az egyes jobbágykategóriák között 1773 —1846-ig a következő volt: -l 4 /s 1 % 5 / 8 3 / 8 1773 1806 1816 1828 1846 35 27 29 1 24 7 17 3 7 10 10 — 2 1 2 1 55 58 47 51 48 — 2 — 3 3 1 68 75 67 44 47 3 2 1 1 138 163 161 159 131 A XVIII. század utolsó harmadában (a rendelkezésünkre álló öszszeírások szerint 1773—1806 között) a jobbágyság, a jobbágytelket bírók számának növekedése során elsősorban a féltelken aluliak száma, illetve arányszáma növekedett: 34,3%-ról 44,7%-ra, tehát ebben az időszakban — ekkor sem lévén már lehetőség új jobbágy telkek létesítésére — a telkek elaprózódásának a folyamata indult meg, hiszen ugyanekkor az egész telkesek arányszáma 23,3%-ra csökkent. Ez a telekelaprózódási folyamat azonban 1806 körül megállott, illetve csak csekély mértékben folyt tovább 1816-ig, amikor a féltelken aluliak száma, illetve arányszáma a legmagasabb volt: 77 jobbágy, a falu jobbágyságának a 47,8%-a. De a XVIII. század utolsó harmadában, amikor a jobbágytelkek elaprózódásának a folyamata bizonyítható, egy másik folyamat megindulását is lehet •—• ezzel párhuzamosan — észlelni. S ez, ebben az időszakban is 7s-os és %-os telkek jelentkezésével az összeírásokban arra utal, hogy nemcsak telekaprózódás volt ekkor a faluban (bár az egész telkesek arányszámának a csökkenése is a telekaprózódásra szolgálhatna bizonyítékul), hanem teleknagyobbodás is. Ezt a teleknagyobbodási folyamatot bizonyítja az is, hogy míg 1773-ban 47 nyolcadtelkes jobbágyot találtak a faluban, addig 1806-ban már csak hármat (a negyedtelkesek száma ekkor 68, míg korábban csak 1 volt), s aztán a következő összeíráskor már csak kettő vagy egy szerepel. S 1816 után ennek a folyamatnak az eredményei határozzák meg a falu társadalmi és gazdasági képét. A félteiken aluliak ettől kezdve nemcsak számszerűen fogytak, hanem arányszámuk is állandóan csökkent (47,8, 44,6, 36,6), s ugyanakkor a féltelkesek arányszáma növeke7* 99
