Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

(251—253) pápákkal folytatódik, Lőrinc szerpappal (1*258) záródik a soruk. A palást bal oldalán, Gizella királynő jobbján azok a mártírok kaptak helyet, akik kivétel nélkül a Diocletianus-féle keresztényüldözések idején (303—305) szenvedtek mártíromságot: Szent Kozma (előtte egy felirat nélküli szent, talán testvére Dámján), Pantaleon, György és Vince.

8 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt hisszük, hogy ezeket a mártírokat a Diocletianus-féle üldözések idején vértanúhalált halt számtalan szent közül itteni ismert voltuk miatt hímezték a palástra. A pentelei sziget északi csúcsán Szent Pantaleon tiszteletére szentelt monostor állott. A monostor romjait még a századfordulón, ha alacsony volt a Duna vízállása, látni lehetett. Sajnos, 1903-ban, a Duna szabályozása közben a meglevő romokat felrobbantották, és két méter mélyen kikaparták. A mederkotrás eredményeként néhány kőtöredék került elő, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba szállítottak. A rommező kiterjedése 140 méter széles és 160 méter hosszú volt. A Nemzeti Múzeumba szállított kőtöredékek kizárólag római koriak. A szabályozásról írottak szerint szentek szobrait és a kereszteshadjárat (12. század) idejéből való kardot, valamint sisakot is találtak. Ezek eltűntek. Legkorábbi ábrázolását a monostornak Lázár diák térképén találjuk. Ha hinnünk lehet az ábrázolás valódiságában, akkor a monostor egy bazilika jellegű, nyeregtetős templomból állott, amelynek nyugati oromfalára három ablakrést vágtak. Bejárata délről, a kolostor épületéből volt. A templom hossztengelye valószínűleg keletnyugati irányban volt. A déli falához csatlakozott a térképen alacsonyabbnak ábrázolt szerzetesi lakrész, a kolostor, amelynek nyugati fala a templom nyugati síkjánál kijjebb volt. A romok leírása és az említett Lázár diák-féle térkép 1528-as kiadású példányának ábrázolása szerint itt, a sziget északi csúcsán egy római kori épületre (őrtoronyra) emelték a középkori monostor falait.

9 Amit a monostor alapításának idejéről és körülményeiről sejteni lehet, azt csak a későbbi oklevelek elejtett megjegyzéseiből rekonstruálhatjuk, és a korszak általános történeti képe alapján lehet elmondani. Az egyre inkább a Kárpát-medence felé sodródó magyar törzsszövetség tagjai érintkezésbe kerülve Bizánccal, már a honfoglalás előtt megismerkedtek a kereszténységgel.

10 A honfoglalást követően a Bizánccal olykor szövetséges, olykor ellenséges, déli határán szomszédos magyarság egyre intenzívebben ismerte meg a keresztény tanításokat. Ezt elősegítette Bizánc is azzal, hogy Theophülaktosz patriarcha egy Hierotheosz nevű szerzetest felszentelt Turkia, azaz Magyarország püspökének. Erre azért kerülhetett sor, mivel korábban egyik kalandozó vezérünk, Bulcsú — Ioannész Szkülitzész történeti műve szerint — Bizáncban megkeresztelkedett, sőt a keresztapja maga a császár, Konsztantinosz Porphürogennétosz lett. Öt követte Gyula törzsfő megkeresztelkedése. Majd a keresztény Gyula viszi magával Magyarországra Turkia felszentelt püspökét. Konsztantinosz Porphürogennétosz, a történetíró császár munkája hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt az eseményt hitelesítve lássuk, sőt az eseményt magát keltezhessük is a 10. század közepére.

11 A keresztény liturgia szövege a kezdet kezdetén a kialakulásának helye miatt is görög volt, latinná akkor és csak ott lett — némi idő elteltével —, amikor Rómába is eljutottak a keresztény tanítások. A Római Birodalom