Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

tett egyezségét kifogásolta Madarász László. A közgyűlés el is rendelte, hozzák eléje az ügyet. A gondnok azonban halogatta az elszámolást és így az ügy későbbi közgyűlésre marad. Mivel azonban a közgyűlésen kifogásolták, hogy annak megkérdezése nélkül történik egyezség, Zichy javasolta, a kancellárnak, ne hagyják még jóvá az egyezséget a következő közgyűlés döntéséig.98 Vita merült fel a sedria elnöklési joga tekintetében Fejér megyében is. Valójában a főispán a megyei bíróság elnöke volt a középkorban, a gyakorlat azonban — főleg Mohács után — teljesen átadta a sedrián való elnöklést az alispán hatáskörébe. A többször említett 1723:56. tc. szerint főképpen a főispánokra van az igazságszolgáltatás gondja bízva. Ez a nem világos törvényhely félreértésre adott okot: elnökölhet-e a, főispán, még inkább az adminisztrátor a megyei sedrián? Zichy december 3-án némi büszkeséggel jelenti a kancellárnak: hogy a Fejér megyei októberi közgyűlés nemcsak jogának, de kötelességének ismerte a törvényszéken való elnöklést. Ezért a november 30-i törvényszéken ő elnökölt. Csupán egy táblabíró, Kenessey Ferenc jött hozzá a törvényszék első napjának reggelén s tudni kívánta, vajon mint elnök, vagy mint felügyelő kíván-e az adminisztrátor a törvényszéken jelen lenni. Miután Zichy közölte, hogy elnökölni fog, Kenessey kijelentette, hogy ,,ez neki politikai hite ellen van," s eltávozott. Más nem támasztott nehézséget, így ő az elnöklést folytatni kívánja.99 Az 1847 szeptemberi közgyűlésen nagyobb port vert fel az egykor a haladók között menetelő, most azonban évek óta aulikussá vált Kandó József I. alispán lemondása. Az alispánt előzően Sukolay Dániel ügyvéd vádolta meg a Kempelen-árvák vagyonkezelése ügyében. A vádakat egy megyei küldöttség megvizsgálta s alaptalannak találta, de aliquid semper haeret; a bonyolult ügy minden vonatkozásában az alispán nem tudta magát tisztára mosni és inkább lemondott.100 Zichy 1847. szeptember 6-án tesz jelentést a lemondásról a Kancelláriának: bár a vád nem igazolódott be, de az alispán sem igazolta tökéletesen magát. Így a lemondást mindenki tudomásul vette. Zichy rámutat arra a veszélyre is, hogy a két Batthyány vezetése alatt az ellenzék felvonult s tartani lehet, hogy a legközelebbi alispán- és követválasztások zajosak lesznek. Utasítást és irányítást kér. A Kancellária fájlalja, hogy Kandót nem sikerült tisztára mosni, mert ezt az ellenzék saját céljaira használja ki. Zichyt viszont támogatni fogják a püspökök és az arisztokraták.101 Még e hóban újabb közgyűlést tartanak, melyen a Zichy által jelölt Zlinszky István II. alispán, Nagy Ignác főadószedő, Kis Sándor és Szluha Sándor táblabírák közül Zlinszkyt választották alispánnak.102 Helyébe Cserna Károly főügyész került.103 Zichy szeptember 23-i jelentése arról számol be, hogy a megválasztottak ,,józan gondolkodású, tiszta jellemű és szolgálataikkal érdemesült férfiak." Az ellenzék azonban ,,zajos és durva" volt. Különösen a két Madarász, Meszleny Rudolf, Batthyány Kázmér és Rosty István kifogásolták, hogy az előzetes megbeszélésen csak a főrendek vettek részt, a köznemesség nem kapott meghívást. Ezért zavart kívántak támasztani, de ő nem engedett s így sikerült a kijelölteket megválasztani. Az 256