Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

elrendelték, hogy az ügyvédek jegyezzék az iratokon díjukat 307 francia ügyvéd mondott le hivataláról, nem lévén hajlandó ennek eleget tenni. — A szegényjogot német területen már a Sachsenspiegel ismeri. (Weiszler 58.). A Reichskammergerichtsordnung 1471-ben és 1495-ben rögzíti (Weiszler 133.). Szászország és Poroszország fizetést adott az advocatus pauperumnak (Weiszler 219.). 115 Így már 1628-ban a tárnoki bíróság. CIT 271. 116 A bírósági reformra lásd Bónis György: Bírósági szervezetünk megújítása III. Károly korában. Bp., 1935. 117 Amint jeleztük, külföldön ennek már régebben hagyománya volt. L. a francia ügyvédi gyakorlatot, az olasz egyetemeket, az angol Inns intézményét és az osztrák korai rendelkezést arra, hogy az ügyvéd doktor legyen. 118 Huszti 130: „in Regno Hungáriáé et Transilvaniae, nemo alterius Causae procuratorum agere possit, nisi muneri huic rite fungendo, coram Praeside vei Protho-Notario Tabulae Regis examinatus, exploratus, approbatusque, iure iurando tandem id munus fuevit adstrictus." — Huszty I. 167. Advocatos agere possunt... deposito iuramento... in Curia tarnen Regia non secus, quam si praevie examine sufficienter eruditi comperiantur, Juramentum ab iis excipitur... quia seriora ibidem negotia vertuntur. 119 Approb. Const. IV. XIX. 1. V. ö. 104. jegyz. 120 Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, C. 20. Litterae 1725—1726. 121 „Nullum Advocatum in hac libera Ragiaque Citte Albensi residere, et quidem cum in hoc paupere loco vix unus subsistere quiret. Judex et Senatus." L. uo. — Kállay kimutatja, hogy 1739-ig a város nótáriusa és fiscalisa azonos személy, tehát ez pótolhatta némileg a hiányzó ügyvédet. 122 Ez a probléma, hogy ügyvéd vállalhat-e bizonytalan ügyet, vagy esetleg olyat, amelynek vesztett, jogtalan voltáról meg van győződve, a jogi irodalmat régóta foglalkoztatta. Az egyházi jog szerint az ügyvéd a kisebb valószínűséggel rendelkező ügy képviseletét vállalhatja, hisz gyakran a valószínűtlen az igaz a valószínűbb a hamis. E kisebb valószínűségre azonban az ügyvéd tartozik a cliens figyelmét felhívni, ugyancsak az ellenkező joggyakorlatra is. Tudva hamis ügyet az ügyvéd nem képviselhet (Pichler 177.). Már Cicero is rögzíti e felfogást: „Judicis est semper in causis verum sequi, patroni non nunquam verisimile, etiam si minus sit verum, defendere" (De off. 2. 14.) Így szólnak a feudális kori jogi írók is. Weiszler 244 skk. részletesen ismerteti az ügyvédek elleni XVI—XVII. sz.-d kifogásoló gúnyiratokat, az ügyvédi praktikák tárgyalását: „an advocato in bona causa fraudem fraude et calliditatem calliditate repellere liceat", és más hasonló, rabulisztikát oktató műveket. Ugyanígy azonban felsorolja a helyes ügyvédi etikát tárgyaló műveket is. amelyek ugyan mutatnak bizonyos ingadozást, így pl. olyan vélemény is elhangzik, hogy a bírót jó ügy érdekében meg lehet vesztegetni ha különben az ellen ítélne, — de egészében tartják azt, hogy az ügyvéd tudva jogellenes ügyet nem képviselhet. Egy Wittenbergben 1741-ben megjelent munka még azt is állítja, hogy a rossz ügyért kapott munkadíjat a fiscus a maga számára követelheti! Az etikai minimumot az 1492. évi lipcsei perrend úgy adja meg, hogy az alaptalan ügy is képviselhető, ha az ügyfél nem hajlandó attól elállni. A frank perrend 1610-ben azt írja elő: super aperta iniustitia partes informent, omnes causas contra probabiles defendant — azaz a nyilván jogtalan ügyről a feleket tájékoztatni, azokat, amelyekkel szemben valószínűség áll, védelmezni kell. — Az 1777. Instr. pro Tab. 259. § a kijegecesedett hazai véleményt így rögzíti: „Quemadmodum procuratores Causantibus in justis, aut dubiis eorum litigiis adsistere exratione muneris tenentur, ita ex adverso causas manifeste iniustas tueri prohibentur." (Bár az ügyvédeknek hivataluk természete szerint kötelessége az ügyfelek jogos vagy kétséges pereiben segítséget nyújtani, ellenkezőleg tilos számukra a nyilvánvalóan jogtalan ügyet védeni.) 123 Huszty I. 175—176. ia'4 Wenczel: Kúria 119—132. — Varga, Ügyvédség. — Kun, 202. i'25 Csizmadia: Unterricht, AFIUC 79. 126 Degré: Advokatenprüfung AFIUC 91. 92