Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

ügyvédet (275). A drezdai fellebbezési perrendben 1605-ben, valamint Lipcsében és Wittenbergben is ismerik a szegények ügyvédje intézményét (115). A canterburyi zsinat rendelkezése szerint egy fél sem fogadhat hat ügyvédnél és két procuratornál többet, hogy a többieknek is jusson (125). Az 1471. évi Kammergerichtsordnung szerint egy félnek csak egy ügyvédje, procurator vagy advocatus, lehet, és hogy a szabályt meg ne kerüljék, tanácsot is csak annak adhat a bejegyzett ügyvéd, akitől képviseleti megbízást is kap. 108 1567. 27.: Quoniam vero procura tores diversis artibus solent causantes hue illuc distrahere et nonnunquam cum parte adversa commercium quoddam occultum habere: §. 1. Visum est regnicolis, ut ad cavendas quaslibet fraudes, procurators ipsi ceptiones (Quae nihil omnino ad rem faciunt sed tantum tempus extrahendi causa prava quadam consuetudine sunt introductae) omittant, et iuramentum praestare debeant, quod vocatur calumniae. §. 2. Ita videlicet, quod scienter et calumniose nullás causas, quae essent iniustae, suseipient, neque Ulis contra iura regni Hungáriáé patrocinabuntur, neque ullo pacto cum parte adversa colludent, sicuti hoc in foro ecclesiastico et aliis provineiis consuevit. §. 3. Similiter etiam fiscalis seu director causarum maiestatis suae iuramentum praestet calumniae, dummodo non sit duplex et contrarium Uli, quod iam maiestati suae praestitit; juretque scienter non suseepturum vei acturum causam quampiam iniustam; nec quam aget illicitis atque indebitsi protelationibus temere in longum protrahet. Pichler 177: Advocati... in prineipio cuiuslibet litis iuramentum deponant: sed hodierno saeculo semel tantum et initio officii id praestare solent. — Uo. 249. Lib. II. Tit. VII. De juramento calumniae. 107 Weiszler 207 skk. Prozesseide. Uo. 127. eskü a Reichskammergerichtnél, 223. védő eskü Ausztriában 1656, ügyvédi 1677. 108 Renda II. 267.: „a halgatásra úgyis felesküszik az ügyvéd, az uj eskü (amit a védőktől kivánt a kancellária) felesleges..." 109 L. a II. 12. alatt és a 105. jegyzetben közölt jogszabály bevezetését és 1. §-át. 11 o 1574. 34. Appr const. IV. XIX. 2. — V. ö. Weiszler 217. m Hk. II. 22. — Kittonich X. 25., — Appr. Const. IV, XIX. 2.. — CIT. CIX. 208. PT 36. XXI 62 D 2, E infamia jár a hamis iratot tudva felhasználó, nyelvváltság az ügyfél akarata ellenére ügyködő, silentium a szegényjogú ügyféllel szemben a pertárgy egy részét magának kikötő ügyvédnek. — V. ö. Weiszler 187 skk. a büntetések bírói figyelmeztetés, bírság (utóbbi gyakran igen magas összegű, főleg Ausztriában és Poroszországban), időleges vagy végleges eltiltás. 112 Országos Levéltár, Cancelláriai irattár, 1964. X. 2. A rendtartás nem egyedülálló. Az osztrák tartományoké 1638-ból (Weiszler 279.). Frankfurt 1641. (Weiszler 185.). Tartalmával kapcsolatban pl. az ügyvédek perhúzásáról 1. Weiszler 181., ahol Württembergben az ügyvédet eltiltják a per elsőfokú tárgyalásától, hogy ne nyújtsák azt. Az ügyvédek méltóságára a hasonlat C. 2. 7. 14. 1. 9. jegyz. 113 Fejér m. Levéltár, Acta post Advocates, Spolarich Antal irathagyatéka. — V. ö. a bírói eskü 1435. (VI.) 1., 1486. LXXIII., 1492. XXXIII.. és Quadripartitum III. 6. alatt rögzített szövegeivel. 114 Az advocatus pauperum Európa-szerte általános intézmény volt. Az egyházi jog szerint (Pichler 177) az ügyvédnek jár salarium a clienstől, hacsak az szegénysége miatt adni nem képtelen, mert ily esetben az ügyvéd tartozik ingyen eljárni, mint az orvos is a szegényt ingyen gyógyítani. — A francia ügyvédség alapálláspontja a Lex Cincia szellemében az volt, hogy az ügyvéd nem kérhet díjat, csak a fél által önként adott honorárium jár neki, salarium csak az alsóbbrendű procurateurnek. Midőn 1602-ben 91