Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

59 Degré lektori véleményében felhívja figyelmemet arra, hogy a hivatásos ügyvédség kialakulása még a török háborúk idejére is kérdéses. Ebben a korban, amint arra később utalok, a központi bíróságaink alig működtek. Zala megye levéltári anyagának ismeretében elmondja, hogy a feudális urak; Zrínyiek, Nádasdyak, Eszterházyak pereiben gyakran találkozott fiscalisokkal, de ezek nem önálló ügyvédek, hanem a birtokigazgatás alkalmazottjai, mégha munkájuk nagyrészt jogi természetű is volt, amint a nagybirtok igazgatási személyzetének — (amely feudális államban az államigazgatási funkciók egy részét is ellátja) — szinte több munkát adott az igazgatás (úriszék, gyámság, adóbeszedés és továbbítás (stb.), mint a gazdálkodás. Ennek a fiskálisi jogi, illetve igazgatási tevékenységnek feldolgozásával azonban még adós a tudomány. Ezel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar jog egészen a felszabadulás utáni kettéválasztásig az alkalmazott jogtanácsost is ügyvédnek tekintette. Képesítés szempontjából ma sem teszünk különbséget. A jogi munkakörben alkalmazott fiskális tehát e szerint ügyvéd. Az is tény, hogy a XV—XVIII. sz. levéltári anyagok részletes feldolgozása és értékelése nélkül nehéz biztonsággal szólni arról, hogy akár megközelítőleg is hol kereshetjük az ügyvédség, mint rendszeresen választott jogi pálya teljes értékű megjelenését. Varga Ügyvédség c. munkája az ügyvédi vizsga behozatalával határolja le a kort, Kubinyi már a Hunyadi és Jagello-kori ügyvédi pályákról beszél, és Bónis is e felfogást támasztja alá. Igyekszem érzékeltetni, hogy a jogi pályák közti mozgás is megnehezíti az elhatárolást. Mindenesetre a XIV sz. elejéről már adat van arra, hogy kevés advocatus él hazánkban, az ars notarialis pedig arról beszél, hogy a hivatásos jogász a szegény, tanulatlan felet kiforgathatja a procuratori megbízás alapján, ez arra rnutat, hogy a kezdet valahqjl itt van. A XVI. sz. törvényhozása, még inkább a XVII. pedig alig hagynak kétséget afelől, hogy az ügyvédkedő jogász és a laikus felek közti problémák gyakori jelenségek, ezért szabályozandók. így én a vázolandó folyamatot, ha hosszúnak és nehezen lehatárolhatónak is tartom, kezdetében a vegyesházi királyok, szabályozásában a török háborúk idejére teszem. 60 Zsigmond 1405. I. 3., ismétli CIT 40, Art 3. 61 Weiszler 30: „Doctor Peter Knorre, Propst zu Wetzlar, als geistlicher Mann im weltlichen Gerichte nicht Vorsprecher sein dürfe". 1447-ből való döntés, id. Muther: Zur Geschichte der Rechtswissenschaft und der Universitäten in Deutschland, 1876. 31. R2 1471. 14. L. II. 1. 63 Formulae, N. 38. 1549. XLIII o. 42, 43. 26 o.. N. 98. 99, 100, 60 o. 64 Formulae, N. 202—204. 134. o. V.o. Weiszler: Vollmacht 210 skk. 65 Formulae, N. 205—214. 136—138. 66 Formulae, N. 215—222. 139—140, N. 8, 161, N. 63, 191, N. 112, 219, N. 138, 221. 67 Zsigmond 1435. 2. 10. 3. ismétli II. Ulászló 1492. 95. 68 Bónis 1972, 31—40. 69 Uo. 1972, 47 skk. Fried Bolognára és Modenára vonatkozóan. 7° Uo. 1972, 90 skk. 71 Uo. 1972,140 skk. 72 Weiszler 159. Hofgerichte. 7 3 Uo. 168. 74 Uo. 75 Uo. 183. 78 Uo. 185. 77 Uo. 187. 78 Uo. 215. 78 Uo. 217. 80 Uo. 288. 81 Uo. 276 skk. 280., Bónis 1972. 128 skk. 82 Weiszler 182. 81 1486. 69. 1. II. 2. 84 Bónis 1971, 277 sk. 85 Bónis 1971, 414. 88