Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

A Bach korszakban a magyar ügyvédek gyakorlatában a szabadságharc utáni büntetőügyek, kegyelmi kérvények, a tényleges birtokláson alapuló tulajdoni igények érvényesítésével kapcsolatos tulajdoni perek mellett főleg a telekkönyvi rendszer bevezetése és a jobbágyfelszabadítás utáni úrbéri rendezés következtében indult perek szerepeltek. Az elnyomó rendszer fenntartotta a jobbágyok felszabadítását, de az úrbéri rendezést és kártalanítást, amelyet 1848ban Deák Ferenc javaslatára „a nemzeti közbecsülés védőpajzsa alá" helyezve elnapoltak, úgy hajtotta végre, hogy a rendszer híveit meszszemenően előnyben részesítette, az ellenzékieket pedig, tartoztak légyen akár a birtokos, akár a felszabadított osztályhoz, lehetőleg iparkodott vagyonukból kiforgatni. Fejér megyében egy ilyen perben Szöllőssy Pál (III. 3. 26.) ügyvéd 1852-től éveken keresztül harcolt Páljy János és társai jobbágytelkes nemesek igazáért a Rostaházy Károly (III. 3. 22.) által képviselt Esterházy grófokkal szemben. A per megjárta az összes fórumokat, újrafelvételre is került, de végül is az Esterházy grófok javára dőlt el, noha Szöllőssy más ügyvédtársa'ihoz hasonlóan valóban mindent megtett szegénysorsú ügyfelei igazának érvényesítése iránt.158 A kiegyezés után megindult a magyar jogrendszer gyors ütemben történő átalakítása a polgári igényeknek megfelelően. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztása alapjaiban módosította az egész bírói rendszert. Ennek során történt meg a bírói karnak az ügyvédi kartól való éles elhatárolása is. Láthattuk, hogy az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1874. XXXIV. törvénycikk több mint fél évezredes fejlődést zárt le a magyar ügyvédség kialakulásában. Ennek a fejlődésnek első szakasza a XVII. század végéig terjedt, a Lipót féle ügyvédi statútumig. Az ügyvédi foglalkozás alakul ki ezalatt, az eseti perbeli képviseletből, a jogi szakembereknek egy-egy nehéz kérdésben adott véleményező tevékenységéből szakma lett. Kialakultak az ügyvéddel szemben a felek részéről támasztott elsődleges személyi követelmények, az ügyvédi hitel, megbízhatóság, hűség, és iparkodtak megakadályozni, hogy az ügyvéd jogi ismereteivel a laikus fél hátrányára visszaélhessen. A fejlődés következő szakaszában, a XVIII. században az ügyvédség szakmai követelményei alakulnak ki. A Mária Terézia által általánossá tett ügyvédi vizsga és a bíróságoknál történő bejegyzés rendszeresítése zárta le azt a folyamatot, melynek során az ügyvédi pályát, noha szabad és mindenki által elérhető maradt, megfelelő végzettségtől és szakértelemtől tették függővé. E folyamat során előbb a jogi szakirodalom dolgozta ki az ügyvéd ügyvállalásával kapcsolatos szakmai előírásokat, majd jogszabályi rögzítést is nyertek azok a feladatok, amelyeket egy ügyvédnek az újonnan hozzá vitt ügy vállalása során szem előtt kellett tartania és el kellett végeznie. E korszakban egyértelműen felismerték, hogy az ügyvéd nem csak a magánfél szakértelemmel rendelkező képviselője, hanem az igazságszolgáltatási eljárásnak is tényezője, akitől a perek megfelelő befejezése nagyban függ: innét azok az intézkedések, amelyek az ügyvédségnek a perben vitt szerepét és feladatát kívánják megfelelően szabályozni. 47