Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

és jogrendjét korszerűsítsék. Számosan voltak az ügyvédek között a jogi reformok harcosai. Azok, akik politikai síkon vettek részt a haladó mozgalmakban, meggyőződésükért gyakran börtönben szenvedve, eléggé ismertek ahhoz, hogy külön ne kelljen őket felemlítenünk. Feltárásra vár azonban a magyar ügyvédségnek a jog korszerűsítése terén végzett, peres akták iratai között elvesző, aprólékos, szorgos, de eredményes munkássága. A XVIII—XIX. századi periratokat olvasva gyakran találkozunk a barokk frazeológia, az elmaradott feudális perrendet kihasználó üres kifogások mellett elmélyült jogi tudásra valló fejtegetésekkel, forradalminak tűnő polgári jogi elvek hangoztatásával. Az 1568. 41. tc. által emlegetett „újfajta visszaélések és álbölcsességek" meg-megjelennek a periratokban és elmondhatjuk, hogy az ügyvédi és bírói gyakorlat alakította ki a XVIII. és XIX. században a magyar kötelmi jogot, emelte a törvényhozás nélkül a kor nívójára, az európai jogfejlődés ismerete és az élet szükségletei alapján. Megemlíthetjük ezzel kapcsolatban, hogy az 1791. évben kidolgozott első magyar kereskedelmi és váltótörvény-tervezet szerkesztője is ügyvéd volt, Palugyai Imre. Ez a tervezet foglalkozik a későbbi váltóügyvédek kérdésével, amikor a váltóügyletekre ügyvédkényszert javasol. Az ügyvédek tiszteletdíja szempontjából viszont azt javasolja, hogy azt kell legjobban jutalmazni, aki a vitás ügyben egyezséget hoz létre, majd azt, aki az ügyet nyílt tárgyaláson rendezi, viszont anyagilag is elmarasztalandó az, aki a pert húzza, a periratok számát szaporítja, vagy nem jóhiszeműen perlekedik.140 A perrend reformja, vagy legalábbis részleges reformja, a szóbeli eljárás bevezetésével és a kereskedelmi és váltótörvény kiadásával részben az ügyvédek harcának is köszönhető.141 Ettől az időtől kezdve jelenik meg a „doctor utriusque iuris" (egyházi és világi jog doktora) fogalma mellett, majd azt kiszorítva a köz- és váltóügyvéd fogalma, mint az ügyvédségen belüli magasabb képzettséget jelző cím.142 (II. 34.) Az ügyvédség fejlődésének legjelentősebb vonása azonban a polgári korszak előjeleinek kibontakozása során a testületi szellem és ezzel kapcsolatban a testületi felelősség érzésének kibontakozása. A vizsga, eskü és bejegyzés meghozta a testület formai különállását, a kötelező gyakorlati idő az egymás közti érintkezés sűrűbbé válását, a felvilágosodás eszméi, a haladó polgári országokkal való kontaktus pedig felébresztette e törvénytudó és törvényalkalmazó réteg érdeklődését a jogi és társadalmi reformok iránt. Láttuk a jakobinus perekben az ügyvédek jelentős számú szerepeltetését, a kormányzatnak még védői tevékenységükkel szemben is megmutatkozó, saját szempontjából nyilván nem indokolatlan gyanakvását. A sokszor alsóbb néposztályokból kiemelkedett jogászréteg, hiába kötötték érdekei a vezető feudális kormányzó és vagyont kézben tartó réteghez, tagjai nagy részében a középosztály átlagánál jobb érzékkel rendelkezett a társadalmi igazságtalanságok meglátása, a reformok szükségessége iránt. Az angol és francia ügyvédi kar ekkor már régóta a testületi szervezet, önkormányzat, összetartás példáját mutatta. Nem változtat a fent mondottakon az, hogy a francia forradalom közepette a barreau 43