Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

Áz ügyvédek képzettségéhez az új rendszer nyilván kedvezően járult hozzá. A Ratio Educationis nyomán megalakított jogakadémiák szélesebb körű jogi tanulmányokra adtak lehetőséget.1*5 Kifejezetten az ügyvédképzést elősegítendő alapították, már korábban, 1740ben, az egri líceumot}m Az ügyvédi vizsgát kötelezővé tevő rendelet, melyet II. József, majd az 1804. évi Instructio pro advocatis kiegészítve fenntartott, „nagyot lendített a rendszeres jogászképzésen. Egyrészt az ügyvéd csak elméletileg legalább bizonyos fokon képzett személy lehetett," másrészt a patvarián127 szerzett gyakorlathoz most kötelezően járult a iuratus tabulae regiae nótáriusként eltöltött év, „mely a jogásznak készülőket összehozta, körükben a testületi szellemet felébresztette," s ennek gyümölcse a reformkori törekvésekben ért meg.1*8 Mária Terézia jogi reformjai az ügyvédeket a büntetőperekben is jelentősebb szerephez juttatták. Általánossá vált a védelemhez való jog elve. A constitutio criminalis Theresina szerint védő csak az inquisitiós perben nem szerepelhet, a magánvádas és fellebbezési eljárásiban igen, valamint az úgynevezett purgatios perben is. Védő járt a beteg, együgyű, megfélemlített vádlottnak, vagy különösen bonyolult ügyekben. II. József büntető perrendje teljesen kizárja a védelmet első fokon (1788. 151. §), az 1805. évi porosz és 1813. évi bajor büntetőtörvény viszont széles körben megengedi, sőt nehéz ügyekben elő is írja.129 Az ügyvédek ezt a szerepet megfelelően vállalták és ellátták. Így például a francia forradalom eszméinek terjesztése miatt Martinovics Ignác és társai ellen lefolytatott büntetőperben, a védők bátran, lelkiismeretesen és megfelelő jogi tudással jártak el a vádlottak érdekében. Érdemes ennek a pernek anyagánál kissé hosszabban időzni, mert a XVIII. század végi büntető védelem hazai szabályozása és körülményei tekintetében igen jellemző példa. A perben a nyomozást és a letartóztatásokat 1794 második felében kezdték meg. A letartóztatottakat általában Bécsbe vitték és kihallgatásuk ott folyt. Emiatt több magyar vármegye felszólalt a nádornál és az uralkodónál, így Pest megye is. A király utóbb eleget is tett a közhangulatnak, és a pert Magyarországon, magyar bíróság előtt és törvény szerint folytatta le. (Jellemző ezzel kapcsolatban, hogy a közhangulattal szemben, Martinovics állandóan azt kéri, hogy osztrák bíróság elé állítsák, és erre az esetre az egész mozgalom leleplezését helyezi kilátásba.) A királyi kancellária az országbírónak külön leiratban adta meg 1795 elején, hogy a perben milyen eljárási szabályok követendők. Kitűnik e leiratból, hogy a francia forradalom eseményeit ismerő udvari körök mennyire féltek attól, hogy a jakobinus per iratanyaga, az azzal kapcsolatos eszmék, főleg a káté nyilvánosságra kerülnek. A leirat a védelemre vonatkozóan így rendelkezik: „a vádlottaknák meg kell majd engedni, hogy magukat akár személyesen, vagy akár más által védelmezzék, amennyiben az utóbbi megoldást választják, olyan ügyvéd engedélyezhető, akinek feddhetetlenségéhez és titoktartásához kétség nem férhet. A vádlottakat védő ügyvéd a per iratait és aktáit nem tanulmányozhatja másképp, mint a királyi ügy39