Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Életrajzok - Farkas Gábor: Steiner Jákó

nácsban. A függetlenségiek a polgári forradalom vívmányainak konzerválására törekedtek. Ennek érdekében széles polgári egységfront kimunkálásába kezdtek. Csakhogy ebben helyet kaptak a monarchista erők is. Így erős jobboldali szövetség körvonalai bontakoztak ki. E táborban találhatók a keresztényszocialista vezetők mellett a letűnt világ emberei, azok is, akik magukat exponálták a háború alatt. Egyik céljuk az volt, hogy a városi Nemzeti Tanácsban a polgári elemek túlsúlyba kerüljenek. Ehhez azonban személyi fölénybe kellett volna kerülniük. A jobboldalnak ezt a törekvését Steiner Jákó hamar felismerte, és megvalósulását erőszakkal is igyekezett meggátolni. A szociáldemokraták szövetségesei nagy erőt képviseltek; itt mindenekelőtt a Munkás- és Katonatanács jött számításba, mert mögötte tömegek állottak. El tudták reteszelni annak az ellenforradalmi jellegű pártnak a létrejöttét is, amelyet Nemzeti Polgári Pártnak akartak szerzői elnevezni, és vezetői között a letűnt világ minden rendű és rangú vezető embere helyet foglalt volna. A polgári párt szervező ülésén megjelentek a szociáldemokraták, és a városi Nemzeti Tanács szocialista tagjainak állásfoglalását képviselve, vétót emelték a pártszervezkedés ellen. Steiner Jákó akadályozta meg a városi szellemi munkások szervezetének létrehozását is. Attól tartott ugyanis, hogy létrejöttük után delegátust küldenek a Nemzeti Tanácsba, amely a polgári vonal erősítését vonta volna maga után. A keresztényszocialistákkal szemben azonban nem tudott eredményt elérni, akik Marosi Arnoldot küldték a Nemzeti Tanácsba. Ezzel a szavazatarány a polgári oldal javára billent. Most Steiner Jákó azon fáradozott, hogy Bilkei Ferenc felsővárosi plébánost — régi politikai ellenfelét — bármi áron eltávolítsa a Tanácsból. A szociáldemokraták elnöke abban, hogy Bilkei (mint a Nemzeti Tanács tagja) a Nemzeti Polgári Párt szervezése körül elnéző magatartást tanúsított, alkalmat talált a támadásra. Bilkei ebben a kérdésben kisebbségben maradt, és tagságáról le is mondott. Steiner Jákó azonban nem volt körültekintő, és főképpen nem gondolta át az eltávolítás következményeit. Bilkei Ferenc befolyása a felsővárosi lakosságra igen nagy volt. Eltávolítása jelentős városi parasztrétegeket tett közömbössé a szociáldemokraták politikája iránt. Ugyanakkor Bilkei helyét nem tudta szocialista delegátussal betölteni, és a helyzet rosszabb lett, mint Bilkei távozása előtt volt. A forradalom kitörése után eltelt néhány hét elegendő volt arra, hogy az október 31-i értekezleten létrejött egység (a polgárság ellenzéki erői és a szocialisták között) megbomoljék, sőt a hatalmi harc egyre élesedett. Természetes volt, hogy a baloldal részéről ennek az ádáz politikai küzdelemnek a vezetője most is Steiner Jákó legyen, míg a másik oldalt a polgári ellenzék elismert vezére, Holly Géza képviselte. A függetlenségiek jelentik a másik szervezett erőt a városban a szociáldemokraták mellett; a keresztényszocialista csoportokat ekkor sem sikerült egységes politikai párttá szervezni, a Kisgazdapártot pedig csak ezekben a napokban kezdték feltámasztani a korábbi paraszti politikai érdekeket szolgáló csoportokból. A szociáldemokraták éles politikai érzékére vallott, hogy a kezdet-kezdetén ráébredtek arra, hogy nekik a fő tüzet a függetlenségiekre kell össz392