Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Életrajzok - Farkas Gábor: Steiner Jákó

STEINER JÁKÓ Steiner Jákó a korai székesfehérvári szocialista mozgalom jelentős alakja. Hosszú éveken át a Szociáldemokrata Párt elnöke, majd az 1918—1919. évi forradalmak egyik vezére. Politikai pályája a Tanácsköztársaság kikiáltásáig egyenes vonalú fejlődést jelez, de a proletárdiktatúra idején meghasonlott, s centrista nézeteit egyre inkább a jobboldali szemlélet hatja át, sőt a szocialista eszmék tagadásáig is eljutott. A Zala megyei Söjtörön 1866. december 15-én született. Apja Steiner Simon, jómódú kereskedő és földbérlő. Steiner Jákó gyermekkorában a Jakab nevet viselte. így szerepel az iskolai anyakönyvekben. Később Jácob néven is találkozunk vele, de a szocialista mozgalomban már Jákó néven ismeretes. Középiskolai tanulmányait 1876— 1880 között a nagykanizsai piarista gimnáziumban, 1881—1883 között Kaposvárott, 1883—1885-ben ismét Nagykanizsán végezte. Érettségi vizsgát 1885-ben a kanizsai piarista gimnáziumban tett.1 Székesfehérvárra 1897-ben ügyvédgyakornokként került, majd a városban ügyvédi irodát nyitott. 1898-ban már az ügyvédi kamara tagjaként szerepelt.2 Székesfehérvári tartózkodásának első évei alatt lett tagja a Szociáldemokrata Pártnak, bár az első időben nem lépett ki a politika szinterére. A városban a szociáldemokrata pártot, a szakszervezeteket 1903-ban szervezték meg. Pintér Károly építőmunkás állott ekkor a mozgalom élén. Steiner Jákó értelmiségi ember létére a párt vezetésébe nem kerülhetett be. Ezekben az években a vidéki szociáldemokraták politikai tevékenységében az értelmiségellenes hangulat odáig fajult, hogy nem igen tűrték meg maguk között az ügyvédet, a tanárt, a tanítót. Steiner Jákónak energikus tettekkel kellett bizonyítani, hogy a szociáldemokrata eszmék hűséges követője, hirdetője. A XX. század első évtizede már szocialista mozgalmakkal telített. Nem lehet kétséges, hogy Steiner Jákónak több alkalma adódott szociáldemokrata mivoltának bebizonyítására. Már az 1905—06. évi forradalmi időszakban a politikai közélet jelentős tényezője lett. Szónoklatait, írásait a szociális kérdések bátor felvetése, a társadalmi rend kritikus szemlélete jellemzi. 1905. március 15-én a Kereskedő Ifjak Egyesületében tartott szónoklatában 1848 eszméinek következetes megvalósításáért szállt síkra. Űj forradalmat akar. Ezt a következő szóvirágok mögé rejti: „Az a szellő, amely a márciusi férfiak pora felett leng ma, még csak lágy zephyrhez hasonlít, amely inkább melegít, mint tisztít. Ha majd megtelik párával a levegő, ha eme történelmi nevezetességű sírok felől fújdogáló szellő orkánná fajul, akkor, csak akkor fog sütni teljes pompájában a nap. . ." Felismeri, hogy a XX. század nagy társadalmi változások kora, melyben ledőlnek a feudális időkből öröklött kiváltságok, s az emberek egyenlőségét a „szociális forradalom" hozza 387