Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Életrajzok - Farkas Gábor: Steiner Jákó

meg, és olyan társadalom épül, melyben a munka minősége adja az" emberi értéket.3 Népszerűségét politikai állásfoglalásával szerezte. Az alsó néprétegek melletti kiállásával elnyerte a „szegények pártfogója" nevet. Mint szociáldemokrata, ateista álláspontot vallott; s emiatt konfrontációja a századelő Székesfehérvárnak hivatalos köreivel nyilvánvaló volt. Közben jelentős városi pozíciókat szerzett magának. Mint vagyonos ember, tagja lett az egyik pénzcsoportnak, a Kereskedelmi Csarnoknak, sőt az izraelita iskola elnökségét is megszerezte.4 Felépült a Kígyó u. 24. sz. alatti palotája, amely műkincsekkel, gobelinekkel volt tele. Vagyona elsősorban családi örökség volt, de ügyvédi irodája is jól jövedelmezett. Vagyona révén tagja a városi törvényhatósági bizottságnak. A székesfehérvári 60 fős virilista csoportban foglalt helyet. Vagyona szerint a bizottság 40. helyén állott. 1911-ben adója 975 korona, amelyet jogi doktorátusa révén kétszeresen számítottak. Ekkor a virilis lista élén Kari István gyáros állott, akinek évi adója 9247 korona volt, míg a 60. helyen álló Weisz Antal 841 korona adót fizetett.5 Alapos okunk van feltételezni, hogy Steiner Jákónak magasabb jövedelme volt, mint amit a virilis listáról következtetni lehet. Ez a bevallott jövedelem azonban elegendő volt arra, hogy Steiner Jákó a város legfontosabb irányító testületében tevékenykedhessék, és a polgári politikai oldallal szemben kimutassa a megye radikális szocialista politikai törekvéseit. A törvényhatósági bizottságban Steiner Jákó a merkantilista érdekek következetes képviselője, amely elsősorban radikális és liberális nézetekkel párosulva jelentkezett. Körülötte igen kevés ember zárkózott fel, hisz a kereskedők, s az iparosok is inkább a polgári ellenzék oldalán kerestek politikai támaszt, mint a szocialistáknál. Ugyanakkor a polgári ellenzék jelentős erőt képviselt a város törvényhatósági bizottságában, ök támaszkodtak is Steiner Jákóra, hisz a maradi, konzervatív és klerikális erők elleni küzdelemben szerzett gyakorlatát akarták kamatoztatni. 1912 elején a Városi Pártnak nevezett ellenzéki csoportosulást a függetlenségi párt egy csoportja Városi Haladó Párt néven újjászervezi. Ennek elnöke a párt korább elismert vezetője, Tóth Aladár lett, de a vezérszerepet Holly Géza, Tóth Arthur, Lőwy Károly, valamint Steiner Jákó viszik.6 A monarchisták kirohanásai leginkább a szociáldemokrata Steiner Jákó felé irányultak, akit a közgyűléseken, a sajtóban állandóan támadtak. A Szociáldemokrata Párt az 1910-es években kezd ismét újjárendeződni. Ezt Klein Károly ácssegéd, a székesfehérvári Szociáldemokrata Párt titkára szervezi. Gyakoriak a felvilágosító előadások, a felolvasások.7 Tény ugyanis, hogy ezekben az években a szociáldemokrata mozgalom erősen visszavonult Székesfehérvárott. Igaz, hogy a választási küzdelmekbe — a korlátozott választójog miatt — nem szólhatott bele, de népgyűléseken, egyesületi összejöveteleken a munkásság is hallatta hangját. A választójog megszerzéséért indított politikai akció igen erős, és a szociáldemokraták mellett a polgári ellenzék is követte azt. A szociáldemokraták politikai akciója a választójogi kérdés körül csoportosul. Az akciót azonban a hatóságok igyekeznek meggátolni. Klein Károly írja a pártközpontnak 1911. január 11-én, hogy a város új rendőrkapitánya még a felolvasásokat sem engedélyezni} o