Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Közlemények - Lukács lászló: A zámolyi közös udvarok

Lukács László: A ZÁMOLYI KÖZÖS UDVAROK Zámoly néprajzi szempontból Fejér megye legarchaikusabb települései közé tartozik. Kiváló anyagra talál itt ma is a népi kultúra bármely területe iránt érdeklődő néprajzkutató.1 Az alábbiakban ebből a faluból mutatjuk be a népi építkezés és település egyik emlékét, a közös udvarókat. Gunda Béla „A népi építkezés kutatásának módszere" című tanulmányában felhívja a figyelmet a nagybirtokokon épített cselédházak és a falusi társasházak építkezésének vizsgálatára.2 Közöskonyhás cselédházak a zámolyi Merán-uradalom pusztáin (Borbála-, Lajapuszta, Belmajor) is voltak. Ezek az épületek szerte Fejér megyében megtalálhatók, az egykori nagybirtokok földjén. Néprajzi szempontból is értékelhető képet rajzol a Dél-Fejér megyei cselédházak életéről Illyés Gyula „Puszták népe" című könyvében.3 Megtalálhatók ezek a „népi 'bérházak" a Velencei-tó környékén, Velencén és Kápolnásnyéken is. Ezzel kapcsolatban Kresz Mária a következőket mondta Velence népi építészetéről tartott előadásában: „Nyéken a szegényember afféle 'népi bérháziban' lakott, a házban több lakás volt, a lakók mindig cserélődtek és ezért a házat nem a benne lakó család után nevezték el, hanem csúfneve volt: 'Sárga lámpás', 'Verébszállás'. Ez a 'népi bérház' természetesen valamelyik úré volt."4 Adatközlőim említették, hogy Csalán még a XIX. század végén is volt olyan cselédház, ahol négy család élt egy szobában. A szoba négy sarkában álltak az ágyak. A férfiak az istállóban, a nagyobb gyerekek a banyakemence kuckójában, a kisebbek az ágy alatt sütőteknőben vagy bölcsőben aludtak. Az ilyen többcsaládos lakószobára Illyés Gyula is hoz példát említett könyvében.5 Ezekben a házakban a kapitalizmuskori magyar parasztság legalsó rétege, az urasági cselédség élt. Az alább ismertetett közös udvarok házaiban pedig a falusi parasztság legszegényebbjei: a zsellérek, falusi napszámosok, részes aratók laktak. A közös udvarok Zámolyon főként a mai Ady Endre utcában voltak, és vannak részben még ma is. De megtalálhatók voltak az öreg utcán (ma Kossuth Lajos u.) és az Új utcán (ma Petőfi Sándor u.) is. A közös udvarokban egy telken 2—5 család is élt egy hosszú (40— 50 m-es) házban. Egy-egy udvarban eredetileg rokonok (testvérek, unokatestvérek) laktak, ezért a család nevéről nevezték őket például: Böde-udvar, Noll-udvar, Szikszai-udvar, Ódor-udvar. Az egy telken lakó családok számától függően pedig beszéltek kettes-, hármas-, négyes- és ó'tös-uduarról. ötnél több család már ritkán lakott egy udvarban. 374