Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

gatás problémáit. Az uralkodó a bihari események megvizsgálására nemcsak királyi biztost küldött ki, hanem a Helytartótanácsnak is meghagyta, hogy másutt is előforduló botrányok megelőzésére a szükséges intézkedésekről gondoskodjék és egyben fejtse ki véleményét, miképpen lehetne a megyei igazgatást javítani. A Helytartótanács a kérdés megvizsgálására 1846 február elején Vay Miklós koronaőr elnöklete alatt Nyéki Mihály, Ambrus Mihály, Somssich Pál, Dubravitzky Simon és Babarczy Antal tanácsosok, valamint Pap Antal titkár részvételével bizottságot küldött ki. Fennmaradt az 1846. február 19-i bizottsági ülés jegyzőkönyve, mely szerint a tagok előtt feltűntek mindazok a nehézségek, melyek a megyei tanácskozásokat, tisztválasztások rendes menetét lehetetlenné teszik. A jegyzőkönyv tehát elemezve azokat az okokat, amelyek a jelenlegi helyzetet előidézték, vizsgálva egyúttal a bajok lehető orvoslását, egy felterjesztést küldött a Kancellárián át az uralkodóhoz. A Helytartótanács e felterjesztésben rámutatott arra, hogy a régi megyei főispánoknak mind megannyi zászlósuraknak és hadvezetőknek nagy tekintélyük és „anyagi erővel istápolt hatalmas befolyásuk" volt, amit nehéz lenne összehasonlítani a mai megyei kormányzók állásával, akiknek nincs meg ez a befolyásuk. A másik ok, a józanabb résznek (pars sanior) döntő befolyása volt, míg a mostani fejenkénti számlálás visszás arányt teremtett. A latin nyelv kiküszöbölése után minden magyarul tudó kisnemes vállalhatott hivatalt. A megyei életet részint a kor, részint a körülmények anynyira megváltoztatták, hogy benne a régi arisztokratikus szellem helyett a demokratikus elemnek bár félszeg és rendezetlen, de kétségkívül hatalmas befolyása lett. Ha tehát a megyei életben megkívánt s a törvényekben is meghagyott rendet és csendet — annak ilyen lényeges megváltozása után — megzavarják, ha az új elemek, most az újonnan megnyitott tért magánérdekeikben használják ki, azt a régi megyei szerkezet rovására írni nem lehet, „hanem egyedül és kizárólag azon körülményeknek lehet tulajdonítani, melyekben a megyei élet elemei tökéletesen megváltoztak a nélkül, hogy annak szerkezete ezekhez képest módosíttatott vagy megújíttatott volna." Az ilyen régi, inkább csak formájában fennáló szervezet mellett, a megzavart rend és csend helyreállítására a még létező tekintélyek elégtelenek s azok megbosszulására a létező írott régi törvények alkalmatlanok — az csak természetes és szükséges következménye annak, hogy a részint életre hívott, részint felébredt új elemekre a régi formák nem alkalmazhatók, ha alkalmaztatnak is, kívánt eredményre nem vezetnek. A Helytartótanács tehát azt állítja, hogy nem lehet fenntartani a megyei tanácskozásokat és tisztválasztásokat törvényszabta keretek között a régi főispáni, egyházi, világ tekintélyek hiányában. A megyei életben a régi törvények a személy- és vagyonbiztonságot sem garantálhatják. A Helytartótanácsnak tehát az a véleménye, hogy a megyei bajokon csakis a megyék újjárendezése segíthet, olyan újjárendezés, mely ugyanazokra az alapokra „tegye le a megyei helyhatóság oszlopait, melyekre az régente építve volt" s melyektől csak a kor és 253