Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

33 Nagy Lajos: Adalékok i. m. 85. 1. 34 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Fol. Hung. 560. II. 228—41., ill. I. 35—36. Hogy Seregélyes 1707-ben ezért volt-e puszta, nem tudjuk. Károly János i. m. IV, 399. 35 Károly János i. m. III, 233. 36 Ld. 27. sz. jegyzetet. — A levél szavaival írt szöveg az akkori hivatalos nyelvet akarja megmutatni. — Csengefalva nem ismerős sem Lipszky: Repertóriumából, sem Lud. Nagy: Notitiae... munkájából; csak Csánki Dezső: Magyarország földrajza i. m. (III. 323.) említi Csengefalvát, hogy ez 1409ben egy királyi ember nevében fordul elő. 37 OL. Kamarai Lt. U. et. C. Fasc. 60. .N? 63. — Kolozsváry Mihály főszolgabíró 1699. jan. 25-én azt igazolja, hogy némi nemű pusztákat kiadtak bérbe a Tinódyak Vánossy Lőrinc harmincadosnak s ennek összege nem megy fölylyebb 100 forintnál. FMLT. Caus Civ. fasc. I. no. 8. 38 OL. Kamarai Lt. U. et. C. Fasc. 60 no. 64. 3ft. Uo. 65. 4 0 FML Caus. Civ. fasc. I. no. 18. 41 Uo. Fejér megye 1712-ben igazolja, hogy a Tinódyak 1702. dec. 23-án a fegyverváltságot a megyénél befizették. 4a Uo. fasc. I. no. 14. 43 FML Act. Nob. 24. cs. 303. Fam. Tinódy 44 Ld. 42. sz. jegyzetet. 4)5 Ld. a 42. sz. jegyzetet. 49 Uo. no. 18. 47 Uo. no. 14. 48 Uo. — FML Caus. Civ. fasc. I. no. 18. — „Qualiter posteuquam idem Comitatus Albensis superioribus Annis et temporibus id est in Anno Millesimo septingentesimo secundo jam dudum praeterito cum Camera Aulica pro juris Neoacquistici per Fiscum Regium in eodem Comitatu exerciti redemptionis universo tumque Bonorum reluitione in certe quindecim nempe Milius Florenorum Rhenensorum summa pecuniaria contractualiter accordasset... Família Tinodiana ... proportionate... pro certo praedio Töbörzsök vocato septuaginta septem Florenos Rhenenses numerasset... et Joannes Fiáth ... medio fidelis identidem Viri Egregii Laurentij Vánossy quam Tricesimatae Nostrae Albaregalensis Exactoris in Anno Millesimo Septingentesimo Tertio die vigesima quinta Április sibimet assignare procurasset... eidem assignationi ex parte... Familiae Tinodianae intra Domínium solemniter contradictum esset..." 40 Zsiray Lajos Taliándörögd (korábban Alsó-, Felső-dörögd, Imár, vagy Ilmár és Raskó településeken újjáépült falu) templomát és a Dörögdy-család történetét ismertetve azzal fejezi be tanulmányát, (A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 11, 1972. 251—59.), hogy 1718-ban a Dörögdy-család Dörögdy János és Mihály személyével fiágon kihalt, s Pálffy Miklós nádor a birtokot másnak adományozza. (256.) — Hogy a Tinódy-vő ugyanennek a régi Dörögdy-családnak a tagja, az kétség nélkül bizonyos. Fejér megye előtt igazolják magukat 1767-ben a Dörögdyek Zala megye testimonialisával, mint akik az 1600-as években is ott nemesek voltak. (Schneider Mátyás: Fejér megyei nemességi vizsgálatok Székesfehérvár, 1937, 25.) — Fejér megye 1767. évi okleveles igazolása erről ma is a Dörögdy-család birtokában van Sárbogárdon. 50 Zala megyei Levéltár. Inquisitionalis pro parte Petri Marcus praedicatoris Dörögdiensis Anno 1754. die 14. Febr. — Inquiaitiones, fasc. 46. no. 114. 61 FML Caus. Civ. fasc. II. no. 32. A Tinódy família pere Német András ellen bizonyos árkolás miatt 1730-ban. amikor Manyoki András Tinordon, Manyoki Ferenc Dömsödön, Manyoki László Sárszentmiklóson, Dörögdy Gergely Palotán, Tóthy Gergelyné Alsóörsön, Tinódy Andrásné, aki dédunokájának Tóthy Zsuzsannának (Dörögdy Erzsébet unokájának a leánya) gyámja, Felsőörsön laknak ott lakik Tinódy Anna. Jakaszics, másképp Csizmazia Mihály felesége, szintén Felsőörsön, agilis (szabados) Pintér István és János, két unoka Sikátoron, Varga János és István unokák Szentkirályon, végül Huszár János Cseszneken. 52 Ld. a 48. sz. jegyzetet. — Uo. fasc. I. no. 14. — Az 1714. febr. 19-i kir. ren230