Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

delet megállapítja, hogy ... „actualem in eodem Praedio Töbörzsök dictum Joannem Fiath possessionem non habuisse et consequenter in eo, cuius possessionem non haberet, violentiam quampiam expertum esse pretendere nequire appar asset..." 53 Uo. I| ; ! 1 54 Uo. Fase. I. No. 18. — Kolozsváry Mihály főszolgabíró vallja.., „quod L. B. Quarient partim gratia, partim oneroso titulo obtinuasset." — Uo. Majthényi János Camerarum Regalium Director et Regiae Hungaricae Coronae fiscalis pert indító levele. — Ugyanitt az 1717. okt. 18-i rendelet és az 1718. márc. 21-i vádpontok az alperesek megnevezésével. — S itt van Tinódy Péter védekezése és okmányai. 55 Az 1721. évi egyezség: FML Caus Civ. V. no. 127. 56 FML Act. Nob. 24. es. no. 303. Fam. Tinódy — s Caus. Civ. fasc. II. n. 32. 57 Uo. fasc. I. no. 21. 58 OL. P. 707. Zich-lt. fasc. 135 et A. et B. Metalia cum Sárbogárd, Rétszilas, Tinord, Alap etc. — jelzés nélkül, de a 72. 82. számozott lapokon. Tinódy Borbála csak az 1701. évi eltiltáskor és itt a kir. birtokadományozó levélben szerepel, de egyébként semmit sem tudunk róla; valószínű, hogy Tinódy András leánya. 59 FML Act. Nob. 13. es. 543. Fam. Mányoki — 44. 60 Jenéi Károly: Iratok Fejér megye török hódoltság kori történetéhez. 6, 1972, 197. 61 Schneider M. i. m. 138. — A Mészöly-család régi nemességére: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., 1912, VII, 174—5. 62 Németh-családra (Csákvárra, ill. Fornára hozását illetően) Krasztina Lajos: Csákvár története. Csákvár. 1932, 32. — Schneider M. i. m. 12. 63 Ld. az 58. sz. jegyzetet Zichy-lt. 135. fasc. No. 1, 2, 3, 37. — A per folyamán a Zichyek kikérik 1731-ben a Tinódyak okmányainak a másolatát a veszprémi káptalantól, s ezekben megtaláljuk a régi Rétszilas (másképp Ayan) határleírását, ahol az egyik határjel: egy üveg vörös bor (unum vitrum cum vino rubro plenum) 64 Ld. az 59. sz. jegyzetet. 6iS FML Caus. Civ. fasc. V. no. 137. — „non minus etiam in legalem considerationem trahendam veniet in casu insperatae succumbentiae in causa metali, quoad abacta pecora Baloghiana, quorum bonificatio' pariformiter expetitur, circiter in 5000 Florenos. ee uo. 67 Tinódy Péternek, Jánosnak. Istvánnak csak egyetlen fiági leszármazottja volt, Tinódy György, de hogy ez melyik fia volt, nem tudjuk. Az 1754—55. évi országos nemesi összeíráskor csak György fia, Tinódy István szerepel Tinordon. Sehol más megyében nem található több a Tinódyakból. (Illésy János: Az 1754—55. évi országos nemesi összeírás. Bp., 1932, 35. « FML Caus. Cic. fasc. II. no. 32. 69 Jenéi Károly: A vértesacsaiak és alcsútiak felkelése a földesúr ellen 1715ben. (Fejér megyei Szemle. 1967. 67. 1.) ?o Somodi István, 1790-től sárbogárd-tinordi ref. lelkész azt írta az egyház protocollumának utolsó oldalára, hogy az ottani lakosok közül 1731-ben 205-en haltak meg, s ebből 115-en kolerában, s az utána való évben csak 50 volt a halottak száma. Hogy Sárbogárd és Tinord ekkor már ilyen népes lett volna, nem igazolható, és nem is valószínű, az egyház anyakönyvei pedig csak az 1783. év után kezdődtek el. De a hagyomány az 1761. évi nagy pestisjárványra emlékezhetett. 71 Ld. A sárbogárdi ref. egyház protocolluma. — Biczó Pál: Sárbogárd-tinordi ref. egyh. tört, Nagykőrös, 1896. — Bp., Ráday-lt. Vértesallyai ref. egyh. megye Liber Matricularis-a. 229—31. 712 Biczó P. i. m. 12. 73 Károly János i. m. V, 241. 74 Ld. a 14. jegyzetet. 75 Zala megyei Levéltár. Index familiarum, quarum nomina in protocollis visuntur 1555—1727-ben sem, s az 1630. évi nemesi összeírásban és az ö/ll. Conscriptiones Universales 1711-ben sem, valamint ugyanott az Ö/15. sz. alatti összeírásokban sem szerepel Tinódy András, vagy más Tinódy neve. 231