Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

kizáró módon Zala megyében, Felsőörsön. — A nemességnek a megyék részéről való nyilvántartása, illetve igazolása inkább csak a török hódoltság után történik meg. Addig a jószágleveleket, az adományleveleket vették irányadónak.76 A török elleni küzdelmek során sikeresen harcoló katonák, -valamint egyes jobbágyok bizonyos érdekből, felszabadítási pénzekért (manumissio) való tömeges nemesítése tette szükségessé ezeket a nemesi összeírásokat.77 A török idők vége felé, illetve a Rákóczi-szabadságharc utáni konszolidáció idejében történik meg ez a rendeződés, amikor olyan családok is kérik nemességük elismerését, amelyek armálisukat a harcok során elvesztették. Így kéri nemessége elismertetését a Zala megyébe menekült Bocsorcsaládból az 1714. március 14—15-i vizsgálat alkalmával Boczor Miklós is, aki Szentgyörgy völgy ében lakik. Kérése indoklására, nemessége bizonyításául felhoz bizonyos 1629. március 18. keltezésű adásvételi szerződéseket, amelyeket annak idején magánpecsétekkel erősítettek meg. A szerződéseknél a vizsgálat nem említi meg, hogy a Bochorok hol szerezték a birtokot.78 Azt látjuk, hogy a palotai összeírás után 50 év múlva Boczor Miklós családja Zala megyében Szentgyörgyvölgyében lakik. Nem tudjuk melyik Bochornak, Ambrusnak, Györgynek a fia, utóda, rokona. Bizonyos, hogy korábban Zala megyében nincsen ilyen nevű nemes család, legalábbis nem tudunk róla. Az is bizonyos, hogy később az igazolások során, amikor nagyon nehéz egy curialis falu közösségébe bejutni, egyöntetűen sok nemes vallja őket kétség nélkül nemesnek. — Érdekes, hogy ekkor csak egyetlen személy kéri nemessége igazoltatását. A többiek talán a harcok során vesztek el ezekben az időkben, vagy betegség tizedelte meg őket enynyire. A nemesvizsgáló bizottság Boczor Miklóst 1714-ben további bizonyításra utasítja. Ha a párhuzamot nézzük, Tinódy Aridrás sem igazolta sehol nemességét, csupán jószágleveleit mutatta be, hogy azok az övéi. A veszprémi káptalan előtt is csak a birtoklevél felmutatásával igazolja Rétszilasra vonatkozó igényét, s ezek alapján nyerte meg később is Rétszilast. Míg Tinódy András hiteles helyen idejében igazoltatta birtokigénye jogos voltát, addig sem Boczor Miklós, sem pedig ősei ezt nem tették meg, 1629. évi birtoklevelüket nem foglaltatták hiteles oklevélbe. Boczor Miklós felmutatott írása nemessége igazolására így nem volt elegendő, mert bizonyos nemesi birtokokat akkor nem-nemesek is vásárolhattak. Később ezekre nemesi mentesítést kértek, s kaptak bizonyos összeg lefizetése után. A jobbágyokhoz férjhez menő nemes leányok utódai, a szabadosok (agilis) is nemesi birtokkal rendelkeztek, jóllehet nemesi levelük nem volt, vagy legalábbis egy időre nem. Hasonlóképpen elégtelennek tartja Zala megye nemességvizsgáló bizottsága Boczor Miklós és fia Boczor György nemességi bizonyítását 1725. március 20-án is. Végül 1727-ben tudnak előbbre haladni a bizonyításban, ekkor tanúvallomással igazolják magukat.79 — Az 1727. február 26-án kihallgatott tanúk közül: 1. nemes Soós Márton, kb. 75 éves szentgyörgyvölgyi lakos azt vallja: ,,Miuta emlékezik ezen fatens (tanú)... az megnevezett Boczor família mindenkor igazi nemesi szabadságban élt, e mai napig is hasonlóképpen az ezen famíliából származott személyek igaz nemes embereknek tartattak, s actu (ténylege223