Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

sen) is tartatnak. Az édes Attyátuí, néh. Soós Mártontul, aki lehetett circiter 90 esztendős, hallotta, hogy az . .. nevezett Boczor famíliának lett volna ármálissa, az törökös időkben ell tévedvén, elidegeníttetett." Ugyanígy vall a 2. tanú, nemes Balogh Miklós 70 éves, s a 3. tanú, nemes Magay Ferenc 72 éves, s az 5. tanú, nemes Szép János szentgyörgyvölgyi lakos is. Ez utóbbi még azt is hallotta, hogy „a megírt famíliának lett volna ármálissa, de ezt propter tutiorem conservationem (biztonságosabb megőrzés végett) Lendvára adván valamely emberhez, az hol megégett." A 6—9. szomszéd nemesnépi lakos tanúk is úgy vallanak, mint az első három.80 — A curialis falu tehát megvédte őket, amikor elégett nemesi levelük, az a falu, amely zárt közösségébe idegent nem egy könnyen fogadott be. Ezek a tanúvallomások elegendők voltak és Zala megye ezzel elfogadta nemesi igazolásukat. A Boczor név — és mindegy hogyan írják ezt a nevet; Bocsornak, Bochornak ez időben — és a nemesi igazolás, s az aránylag csekély 50 esztendő valószínűvé teszi, hogy a Fejér megyéből menekülő és aránylag nem sokkal később ott letelepülő Bochor (Boczor) család tagjai között összefüggés van. Ezután 1733. március 5-én Boczor János és fia Ferenc, hasonlóképpen, néhai Boczor Tamás fiai, György és Miklós is bemutatják a fenti jegyzőkönyv vallomásait, amelyekből bizonyítottnak látszik, hogy egykor volt armálisuk, de elveszett.81 A családból később egy bizonyos Boczor Pál pesti sóhivatali tisztviselő és Bajáról Boczor István szerepelnek Zala megye jegyzőkönyveiben, mint akik nemesi igazolást kérnek. 1786-ban és 1790-ben még szerepel a Boczorok ebből az ágából Nemesnépen, Szentgyörgyvölgye szomszédságában az odaszármazott Boczor György (Miklós fia). A Boczorok eltűnnek erről a vidékről, nemesi igazolást többé Zala megyétől nem kérnek. Lehet, hogy nem volt már szükségük rá, vagy kihalt a családnak ez az ága.82 b) A zalai Boczorokkal egy időben van adatunk arról is, hogy 1696ban a Fejér megyei Polgáraiban is van egy Boczor János. A falu lakosainak összeírásánál említik, de már 1720-ban nincsen ott.83 — Veszprém megyében is vannak Bocsorok. Az 1578—1715. év közötti időszak négy generációjának valószínű szaporodásához mérten nagyon is kevesen. 1715-nél korábban nincsen adatunk reájuk nézve, mert a dicális összeírások az 1600-as években csak a falut említik meg. Csupán a beszedett adóról számolnak el. Az 1715., illetve az 1720. évi összeírások már név szerint említik az ország lakosait. Nem teljességet nyújtó adatok, de mégis támaszkodhatunk rájuk. Fejér megyében ekkor nem találunk Bocsor nevűeket, csupán Veszprémben. Jellemző erre a Bocsor-ágra, hogy javarészt hazátlan zselléreknek vannak feltüntetve, és aránylag egy csomóban, kis körzetben találhatók. Nem törzslakói ennek a vidéknek, nem örökös jobbágyok, akiket a földesurak még 50 évre visszamenően is fölkutattak ebben az időben. Házatlan-hazátlan zsellérek, a másik Bocsor-testvérnek lehettek a leszármazottai. Anyagiakat nem tudtak magukkal menteni, nemesi levelük nem volt. (Egy családból csak egynek volt „kutyabőre", ebben az esetben az is a másik családrésznél volt, ott pedig elveszett.) Mivel nem curialis faluban éltek, és nemes voltukat nem tudták idejében igazolni 224