Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

radásuk, egyik helyről a másikra mennek állandóan. A Carolina Resolutio megengedi a nemeseknek, hegy az ilyen helyeken magános vallásgyakorlatot tarthatnak, építhetnek maguknak imatermet. Amikor megtudják, hogy oda nemcsak a nemes családok tagjai, hanem mások, cselédjeik is járnak, ezeket az imatermeket a veszprémi püspök feljelentésére Fejér megye hatóságai többször is lezáratják, leromboltatják. A türelmi rendelet után 1783-ban engedélyt kapnak magánvallásgyakorlatra. Ez annyiban különbözik a Carolina Resolutio fogalmától, hogy ekkor teljesen szabadok, csak a stólát kell a katolikus plébánosnak megfizetni, és templomot is építhetnek. Amikor 1788-ban a templomépítésre Bogárd és Tinord közbirtokosai az engedélyt megkapják, akkor Bogárdon 439, Tinordon 400, összesen 839 református lakos van.72 A katolikus lakosság számára, amelyik a XIX. században vándorol be a környező falvakból a vasúti csomóponttá lett, Sárbogárd néven egyesült faluba, 1862-ben állítanak fel plébániát. A XIX. században a zsidóságnak is van zsinagógája.73 Sárbogárd történetének a megírása külön feladat. Itt csak a magyarság életrajzához kívántunk a Tinódy-család története, vándorlása révén egy pár adattal hozzájárulni. * * * A Bocsor-családnak a története nem ilyen színes. Nem azért, mintha nem lenne gazdag éppenúgy fordulatokban, hanem azért, mert jóval kevesebb adatunk van róluk. Először a besenyő Alapon találkozunk velük, feltételezhetjük, hogy ők is besenyő eredetűek. Bochor Ambrus és György 1578-ban curialis nemesek, valószínűen nem a besenyők nagyobb birtokú vezető rétegéből származhattak.74 Ha a régi besenyő település össze is vegyült volna már az 1500-as években, talán éppen a török hódoltság miatt, más eredetű nemesekkel, akkor is egy középkorvégi-újkoreleji nemes családdal van dolgunk. 1578-ban tehát Tinódy György, valamint Bochor Ambrus és György együtt vannak Alapon, de 1607-ben már nincsenek ott. Az oklevelek elpusztultak, az anyakönyvek hiányoznak, az összeírások hiányosak, így inkább csak feltevésekre vagyunk utalva. Mint ahogy nem tudjuk az 1578. évi Tinódy György és az 1664-ben először színre lépett Tinódy András között a kapcsolatot okmányszerűen felmutatni, ugyanúgy itt sem tudjuk ezt megtenni. De a sajátos családnév segít megvilágítani. A 15 éves háború utáni közel 100 esztendő az, amikor az összefüggéseket csak következtetéssel tudjuk kitölteni és valószínűsíteni. Amint a Tinódyak a királyi Magyarországra menekültek a borzalmak elől, ugyanúgy tették ezt Bochor Ambrus és György, illetve leszármazottaik. A menekülés során a család két részre szakadt. — Az egyik ág Zala megyébe ment (Ambrus?, György?), de messzebb Felsőörsnél, a határszéli Szentgyörgyvölgyébe. A másik testvér pedig Veszprémbe. — A két testvér családja történetét külön kell követnünk. a) Az 1630. évi nemesi összeírásban nem szerepel Zala megyében egy Bocsor nevű sem. Ugyanúgy nem szerepel azonban azokban az években Tinódy András családja sem, jóllehet ott él minden kétséget 222