Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

falván), Kisgeresáen. Csak jóval később települ át a Tinódyak egy egyenes utóda onnan: Tinódy György fia István 1748-ban. Ö 1753-ban azért panaszkodik, hogy jóllehet a Tinódy-família a tinordi praedium örökös ura, és ő már öt esztendeje ideköltözött, mégis a Mányokiak, a Dörögdyek, s Huszár János, úgy tekintik őt, mint idegent. Semmi épületet nem engednek neki építeni, éppen ezért kéri a megyét, intse meg őket és teremtsen rendet. — A leányági családok ekkor már ott­honosan érzik itt magukat. A csekély örökséggel bíró Tinódy István, amikor odaköltözött, azért is volt nekik olyan idegen, mert az egész leányág mind református volt, ő pedig katolikus maradt, vagy lett az ellenreformáció során. Ez az ág nem volt kívánatos az ő szemükben éppen akkor, amikor azok nagy harcokat vívnak a hitükért. A mind­máig továbbélő Tinódy-család, a családnak ez a legszegényebb ága, a legújabb időkig katolikus maradt.67 Még két dologról kell említést tennünk: 1. a letelepedésről, 2. az egyház fundálásáról. A Tinódy-birtok megszállása, benépesülése 1695. után csak nagy későn, kb. 30 év múltával történik meg, amikor a birtokot zálogba adják a Mészöly- és a Németh-családnak. Akkor a szerződésben ki­kötik, hogy a bérlők legfeljebb 50 forintot érő épületeket emelhetnek gazdaságuk előbbre viteléhez, amit a família nekik visszaváltás esetén megtérít, tehát 1735-ben. Addig a bérbe adott puszták legelők, rétek voltak. — Csaknem egy időben velük telepszik le Manyoki András is, aki kiköti, hogy a kocsma a családé marad, őmaga a tinordi pusztán 7 lovat és 7 tehenet szabadon legeltethet, s hogy a bérlők marhájukat a kocsmaháztól teendő cégérektől egyenesen a Nagyúrig alul és fellyül tovább a rétségre ne eresszék.68 A gazdálkodás ekkor is tehát majdnem csak az állattartásra terjed ki. Manyoki András után telepszik le test­vére Ferenc is, aki 1715 körül Alcsúton próbál szerencsét valószínűleg nagyanyja rokonával Miklós Jánossal.69 Vele együtt telepszik le Ma­nyoki László, majd Dörögdy Gergely, majd még később a Varga- és a Pintér-család, azután a Dörögdy-családba benősülő Tóthy-ág, és az ott birtokrészt szerző, a Vargha-ágból származó Huszár János. A Ti­nódy-család leányági utódai és a Mészöly-, Németh-család idővel na­gyon elszaporodván közbirtokosokká lesznek. Később szépszámú utó­daik az elaprózódott birtokokon gazdálkodnak.70 2. A puszták késői megszállását az is bizonyítja, hogy 1782-ig ott nem szervezhetnek református egyházközséget. Az 1721. évi vallás­ügyi bizottság, amelyet az országgyűlés küldött ki azért, hogy tárgya­lások útján megegyezést, békességet szerezzen a katolikusok és a pro­testánsok között, kimondja, hogy ott, ahol már vannak protestáns egyházak, azok megmaradhatnak, de ahol nincs, ott további rendelke­zésig templomot nem építhetnek, egyházat nem szervezhetnek. Már 1736-ban népes településnek kellett lennie Bogárdnak és Ti­nordnak, mert ha rendes református prédikátort nem is tarthatnak, de van közöttük egy Egrédi Sámuel (Pál?) nevű lévita.71 Ezek a léviták a református egyházban a XVIII. században az állam részéről hivata­losan meg nem tűrt lelkészek. Munkájukat azon a címen végzik, hogy a nemesek gyermekeinek nevelői. Némely esetben felszentelt lelké­szek, akik keresztelnek, esketnek s temetnek is. Sehol sincs sokáig ma­221

Next

/
Oldalképek
Tartalom