Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

elfoglalták a Zichyek. A pusztákból alig egy sarkalatnyi maradt meg, sőt a sok évi költség már 3400 forintra rúgott.ff4 1736-ban Huszár János, aki a Tinódy-örökség mellé vétel útján ide akarja áthozni a Cseszneken, Bükkön, Tassiszentmiklóson való örök­ségét is, magához váltva az itteni rokonok egyes birtokrészét, össze­állítja durva számítással a Tinódy-birtokra tett kiadásokat: 1. A jogigényeknek a neoaquistica commissiótól való megnyerésért fizettek 200 forintot 2. A fegyverváltságért 197 forintot 3. A Quarient-nal való egyezségért 3700 forintot 4. Maga a per 400 forintot 5. Tinódy István és János része Bakcsótól való visszaváltása 1000 forintot 6. A határperek (eddig) 2000 forintot 7. A hátra levő pereknél számítani lehet még 400 forintot 8. A neoacquistica comm. per 150 forintot 9. Tinódy Péter temetése 150 forintot 10. Tinord pusztáért Fiáth és Vánossy elleni per 200 forintot 11. Ismételt utazások Bécsbe, Győrbe, Pozsonyba 193 forintot 12. A beiktatás költségei 700 forintot összesen 9290 forint, amelyhez hozzászámítja a Tinódy-birtokért folytatott 13 évi fárado­zását, amelyet saját gazdaságának a kárára végzett, s ehhez jönnek még a határperekből származó nem várt kiadások, amelyek a Balogh­féle nyáj elhajtásából is előállottak, amelyért arányosan jóvátétellel tartoznak. Ezeknek a beszámításával kell nézni a Tinódy-örökséget.66 A sokáig közösen igazgatott Tinódy-örökséget a körülmények le­csendesedésével kezdik megszállani. Már 1724-ben követelik Tinódy Pétertől a Quarient-féle per befejezése után Dörögdy Gergely, Varga István és János, hogy osszák fel. A birtok felosztása azonban valószí­nűleg csak az 1728. évi királyi adományozás, illetve az 1729. évi be­iktatás után történt meg, s lett Mányöki-, Pintér-, Dörögdy-, Varga-, liletve később Huszár-rész. Az egyes családok a felosztás után annyira elkülönültek egymástól, hogy még külön temetőik is voltak. Az 1735. évi birtokeladás után lett még Mészöly-rész, amely kb. 1600 holdra terjedt, és Németh-rész, amelyből éppen úgy, mint Mányokiaktól az 1736. április 6-i szerződés szerint Huszár János magához váltja a Németh-családtól Bogárdnak felül való negyedrészét.66 Az 1736. évi Huszár Jánostól való elszámolásból azt látjuk, hogy Tinódy István és János már korábban elzálogosították a birtokrészüket, amit a f múlná­nak úgy kellett visszaváltani 1000 forintért. Tinódy Péter temetésének költsége is a közös kasszából került ki, amelyet az örökség elosztásá­nál beszámítottak, valószínűleg azért, mert Tinódy Péternek nem ma­radt utóda. így tehát az ősi Tinódy-birtok egy kis rész kivételével, — amint később látjuk — teljesen a leány-ágra: a Mányoki- Dörögdy-, Pintér-, Varga-, Huszár-családra, s a vevő Mészöly-, Németh-vonalra ment át. A Tinódy-mellékág István és János birtokrészének elzálogosításával, illetve később a családi visszaváltás után, ott maradt Sáhfalván (Sám­220

Next

/
Oldalképek
Tartalom