Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

re barátságos megegyezést Tinódy András és a család ifjabb tagjai között, mint akik Tinord, Rétszilas, Töbörzsök és Szt. Ágotha pusztáknak ősi jogon úgyszintén örökösei. (Itt újabban a család már Szt. Ágothára is igényt tart valami oklevél alapján).31 Az egyezség meg is történik az év szept. 4-én. Az egyezség megkötésénél Tinódy András maga sem tagadja, hogy a Nemes Sopron megyében Kisgeresden lakozó Tinódy István és a Vas megyei Sáhfalván (valójában Sámfalván) lakozó Tinódi Péter és János, úgyszintén a Veszprém megyében, Sikátoron lakozó Pintér Györgyné (Vajda Erzsébet) és a Szentkirályon lakozó Varga Istvánné is a Tinódi família után a Méltóságos (nádori) parancsolatban feltett jószágokban és praediumokban (pusztákban) condivisionalis (osztályos) atyafiak volnának, s aminthogy sponte et benevole (önként és jó akarattal) kész is őket a jószágok dominiumába (uradalmába) bele ereszteni, csak fizessék meg neki eddigvaló fáradságát és költségét, amelyet a megírt jószágok oltalmazására és megtartására sokszor csaknem cum periculo vitae (élete veszélyeztetésével) tett; amely költségek Tinódy András vallomása szerint többre nem mentek 125 Ft-nál; azóta az árendákból haszna volt, amely calculatio szerint nem ment fellyeb 100 forinton; a család többi tagjai a következő Szt. György napig az árendát nem kívánják, ebből ők részt nem kérnek, erről most Tinódy Andrást nyugtatják; — s a fáradságért adnak 100 forintot, 50-et a Tinódy-testvérek, s 50 forintot pedig a Pintér- és Vargha-család; s Tinódy András kötelezte magát a jószáglevelek párja kiadására; s megállapdtak, hogy amelyik fél ezt az alkut meg nem állná, 100 arany lesz a vinculuma (kötbére).32 Az egyezséget Fejér megye előtt kötik és itt találkoznak Vánossy Lőrinccel, a kamara Fejér megyei harmincadosával, aki akkor szintén szemet vet a birtokra. Mint előbb láttuk, először is kiűzte Szekeres Istvánt és Wolfart Ádámot a bérletből és azt magának szerezte meg. Ezenfelül még további tervei vannak. Mint illetékes fórum, a budai kamara tisztje, Tinódy András előtt feltárta a nehézségeket, hogy nem lesz olyan könnyű a régi birtokokat visszaszerezni, mert van fegyverváltság is a visszanyert területeken és jószáglevelei sem meggyőzőek. Ellenben segít neki minden akadályt legyőzni a birtok feléért. Meggyőző érvelésére Tinódy András vele először szóbeli megegyezést köt, amihez a Tinódy-família többi tagjai is hozzájárulnak. Az írástudatlan Tinódyakat a nagyhatalmú Vánossy felvilágosításaival, burkolt fenyegetéseivel rávette erre az ő számára nagyszabásúnak látszó üzletre és a Tinódy-család is örült, hogy annyi akadályt legyőzve, ha csak fele arányban is, a birtoknak mégis valóságos tulajdonosai lesznek. Vánossy „hatalmas" ember volt, eszközeiben nem válogatós. Ténykedéseire fényt derített az 1698. évi vizsgálat, amelybe a megyét is bevonták.33 A Rákóczi-szabadságharc alatt is Székesfehérvárott élt és Miklesich Gergely rác származású császári tiszttel réme volt Székesfehérvár környékének. Tettei közül sokáig emlegették Seregélyes felveretését.34 Amikor Heister 1704-ben Székesfehérvárt megvette, menlevelet adott a seregélyesieknek a császári hadak hatalmaskodásaival szemben. Vánossy azonban rávette a császári tiszteket, hogy szerezzenek számára egy pár szép lovat és a katonák a menlevél ellenére megrohanták Seregélyest, több embert 210