Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

kihaltak, mert a megmaradt kicsiny nyugati országrészen egy ilyen nevű család nem kallódhatott volna el olyan könnyen. Valószínű is, mert ez a vidék volt a török hadak felvonulási útja Buda felé, s amikor visszafelé mentek, sok ezer foglyot vittek magukkal rabszíjra fűzve.1'2 A régi okmányok szerint ennek a tekintélyes családnak csak részbirtokai voltak egyes falvakban. Soha nem voltak egyedüli urai a Tinord, Bogárd, Rétszilas, Töbörzsök pusztákra (falvakra) kiterjedő birtoknak. Tibord pusztulása után Tinódy Györgynek is Alapon csak részbirtoka volt a többi curialis nemessel együtt.13 A másik, a Bochor-családról korábbi okmányokat nem tudunk, nevüket nem említik a keresztesek oklevelei. Feltételezzük, hogy a sok besenyő nemes család közül csupán egy, akiknek a nevét nem őrizte meg a történelem. Nem voltak vitás birtokpereik, nem vettek részt nagy eseményekben. Feltételezzük, hogy a Tinódyakkal együtt besenyő eredetűek, mert ott találjuk Alapon a család két tagját, Ambrust és Györgyöt a többi besenyő curialis nemes között. Nem neveztették, hívatták magukat valami birtokról, mint a Tinódyak. Nevük valami foglalkozást vagy tisztséget, tulajdonságot jelenthetett, megfejtése a nyelvészekre, turkológusokra vár. 14 De ha nem is lenne besenyő eredetű ez a család, hanem a török idők változásai közepette került volna Alapra, érdekes párhuzam a Tinódyak életútjához. Forrásaink szerint ez a család is curialis nemes 1578-ban. Tinódy György, valamint Bochor Ambrus és György családja egy darabig ott élnek a török uralom alatt, pár évvel később eltűnnek erről a vidékről. 1607-ben a Palotának 1578-ban szolgáltatást végző 43 népes helyből már csak 7-től lehet valamit várni, a többi teljesen elpusztultnak tekinthető (possessiones . . . quae modo desertae habentur).15 Pusztulásukat, ill. az innen való elvándorlást a 15 éves háború (1591—1606) okozhatta. Ennek egyik főhadszíntere éppen ez a vidék, Fejér megye, az egykori besenyő terület volt. Ez a háború mind a magyar, mind a török források szerint mindkét részről példátlan kegyetlenséggel folyt, A török hadak pusztítása mellett a kegyetlenséget főképpen az idegen, vallon (népies nyelven „bolon") zsoldosok okozták könyörtelen, zsákmányra éhes hadviselésükkel. Bocskai István kiáltványa 1605-ben megrázó módon tárja fel, hogy előttük semmi sem szent, az urakat, a nemeseket curiáikból kivetették, mindenüket zsákmányra hányva, falvaikat felgyújtották. A nyomorult pór nép nyáron vadállat módjára a hegyekben, az erdőkben bujdosott, makkal, gyökérrel, fahajjal táplálkozott. A zsoldosok korra, nemre való tekintet nélkül véghezvitt végtelen és hallatlan gaztetteit a szeméremérzet tiltja elbeszélni.16 A 15 éves háború folyamán, miután 1594-ben Esztergomot visszafoglalták a töröktől, Buda vára visszavételére is készülődnek. Ezt előkészítendő, hogy a környékbeli magyar lakosság a töröknek ne adhasson élelmet, fogatot, Pálffy Miklós esztergomi főkapitány — amint ezt 1596-ban kelt levelében Mátyás főhercegnek írja — egész Tolnáig az összes hódoltsági községeket megjárta, a lakosságot a rácok kivételével mind felhozta. Pálffy Miklós a Buda környékieket: Budaörs, Budakeszi, Pócsmegyer, Óbuda stb. lakosait Esztergom és Érsekújvár között telepíti le.17 Fejér megye déli 205