Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

nótáriust egyaránt) a peres ügyek megítélésével foglalkozzanak és ne ügyvédi ténykedéssel.62 (II. 1.) Az Anjouk alatt egyre gyakoribbá váló egyedi peres képviseletre bizonyíték a formuláskönyvekben megtalálható procuratori megbízólevelek nagy száma és sok változata. Az egyedi, egy évre, egy terminusra, határozott ügyben adott megbízás mellett találunk általános, valamint kifejezetten mindenféle perre (tam in agendo quam in defcndendo) adott megbízási formát. Az Ars notarialis írója megjegyzi, hogy a helyi bíróság előtt adott meghatalmazás máshol fel nem használható, míg a királyi kúrián vagy hiteles helyen adott meghatalmazással bárhol fel lehet lépni.68 A megbízások formulái példázatszerűen rokonnak, familiárisnak szólnak, de találunk általános szövegűeket is; ez is jelzi a már vázolt fejlődést. A megbízólevelekről szólva a szerző felhívja a figyelmet a procuratori megbízás két fajtájára, causales a világi, iudiciaria az egyházi perben. Majd így folytatja: bár a jegyzők könnyebbnek tartják a procuratori megbízás írását okleveleknél, mégis a perfekt nótárius azokat nagyobb figyelemmel írja, mert ha ezekbe valami hiba kerül, a peres fél pert is veszthet, költségben is marasztalható.6,4 Az egyszerű eseti megbízás után az ünnepélyesebb általános forma következik, azután a rokonok és pertársak egymás kölcsönös képviseletére meghatalmazást adó irat, részletes tevékenység leírással, amiből kitűnik, hogy a procurator joga „előterjesztést és választ beadni, halasztást kérni és ahhoz hozzájárulni, válasziratot készíteni, esküt tenni, egyezséget kötni". Mód volt arra is, hogy helyettesnevezésre „ahol, és amikor szükséges", meghatalmazzák őket. Van formula arra, hogy az otthon fekvő vagy gyengélkedő a kiküldött hites személy előtt hogy adjon meghatalmazást, megjegyezve, hogy az ilyen a „legisták és juristák" (egyházi és római jogászok!) szerint nem azonos erejű a személyes megjelenés során adottal. Itt külön megjegyzi a szerző, hogy a szöveggel vigyázni kell, a feltételeket pontosan le kell írni, nehogy a procurator megkárosítsa ügyfelét, „a csalárd procuratorok ugyanis az egyszerű személyeket, akik meghatalmazzák őket, be tudják csapni."6* (L. II. 3.) Találunk formulákat arra is, hogy a hiteshely vagy a saját pecsét alatt képviselőt vallani jogosult hogy ad megbízást, arra, hogy a vagyonkezelőt egyúttal peres képviseletre is meghatalmazzák, továbbá változatokat a kiállító hatóság szerint, és még olyat is, melynek formuláját „valde pulcra" jelzővel ajánlja a szerző.66 A formulák sokasága, és a hozzájuk fűzött megjegyzések, mégha részben külföldi minták után készültek is, a perbeli képviseletek számának ugrásszerű növekedésére utalnak. Zsigmond alatt, 1435-ben 24 dénárban rögzítik a perbeli képviseleti megbízás, későbbi terminussal ügyvédvalló levél költségét is.67 A működés keretei tehát egyre jobban kialakultak, s a XV. században okiratok bizonysága szerint már feltűnnek oyan jogászok, akik tényleges ügyvédi gyakorlatot kezdenek folytatni. Rendszeresen és keresetszerűen foglalkoznak, legalábbis pályájuk hosszabb szakaszán a jogi tanácsadással és perbeli képviselettel, nem valamely kancelláriából, hanem a maguk lábán állva. Ennek oka, hogy hazánk 19