Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

a XV. században, elsősorban itáliai hatásra váratlan lendülettel indult meg a polgári fejlődés útján. A XV. század utolsó harmadára a jogilag önálló szabad királyi városok mellett egyre-másra alakultak kisebb mezővárosok, amelyek az első lépéseket teszik az önállósulás, a földesúrtól való szabadulás felé. Mátyás király korában a magyar polgárság kialakulásának csírái igen sok vonatkozásban kimutathatók, annak ellenére, hogy e kor haladó történelmi indításait a rákövetkező reakciós hullám, majd a török háborúk és a hódoltság másfélszázados csapása nagyrészt megfojtotta, és folytatásukra csak a XVIII. században döntően megváltozott körülmények között kerülhetett sor. Kimutatható, hogy a XV. században az európai jogfejlődés hullámai Magyarországon is éreztették hatásukat. Mátyás kiráy foglalkozott kodifikációs gondolatokkal. Ha az nem is több anekdotánál, hogy a római jogot hazánkban bevezette, bizonyosra vehető, hogy hatását értékelte. így tehát azok a kapcsolatok, amelyek külföldi, főként olasz egyetemeken tanuló diákjaink révén e században rendszeresek voltak, biztosíthatták jogi területen is korszerű eszmék beáramlását hazánkba. A XV. század folyamán egész Európában bekövetkezett az a változás, amely az írástudó rétegből a hivatásos jogászok rendjét kiemelte és önállósította. Az egyetemi jogtanítás már korábban felfedezte a római jogot, elsősorban a közjogi elvek alkalmazása szempontjából. Közben az árucsereforgalom fellendülése, az általános életszínvonal-emelkedés, a nemzetközi kapcsolatok fejlődése, a céhes ipar termelése egyre-másra teremtették meg azokat a problémákat, melyeknek jogi megoldását kívánta a gazdasági élet. Így a római jog készen kínált formáit a gyakorlat alkalmazni kezdte. Ehhez az alkalmazáshoz azonban bizonyos iskolázottság, jogi szakismeret, elmélyülés már csak azért is kellett, mert az anyag nagy és idegen volt, más társadalmi rendben keletkezett, a megváltozott viszonyokra csak megfelelő átdolgozással volt alkalmazható. A glosszátorok és kommentátorok ezt az alkalmazást végezték el tudományos szinten, a praktikusok pedig a gyakorlat felől indulva: a két törekvés találkozása ugyanazon jogászrétegben kettősséget eredményezett, a iuris doctorok mellett a nótáriusok, az elméletileg képzett jogászok mellett a gyakorlatból szerzett ismeretekkel rendelkezők kölcsönhatásban, de egymástól mégis elkülönülve művelték a jogot*68 A társadalom igénye kialakította azt a foglalkozást, melynek művelői a magánfelek részére eseti megbízás alapján nyújtották a jogi tanácsot perben és peren kívül. Az ügyvédi foglalkozás tehát gyakorlatilag is létrejött ebben a században. Azonban a jogászi műveltség kettőssége, másrészt a procuratio és advocatura ismert kettős, noha már-már elsikkadó hagyománya miatt a szakma kialakulásakor legtöbb helyen kettévált. Itáliában már a XIV. században a legtöbb városban érvényesült az a gyakorlat, hogy a rendes bíráskodást választott podesta kezébe adták, aki többnyire meghívott jogtudós volt. A városi statútumok a XIII. századtól kezdve sorra kimondták, hogy bírói, procuratori vagy jogi tanácsadói működést csak képzett jogász folytathat. Létrejöttek 20