Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

ikban sehol sem voltak visszatarthatok, „hogy igazak igaztalanokért, ártatlanok vétkesekért ne feleljenek". 7. Az adós polgárt a követelés előzetes bejelentése, illetve a kifizetés megtagadása nélkül nem zaklathatták vagy börtönözhették be. 8. A kiváltságlevél kétségtelenül egyik legfontosabb része, mely a város polgárait Magyarország határain belül kivette minden dézsma, adó, vám és harmincad alól. Ez a fehérvári polgárok teljes vámmentességét jelentette, amit más városok polgárai nem minden esetben kaptak meg. Láttuk, hogy az 1496. évi oklevél és az 1541. évi megújítás kizárólag a vámmentességre terjedt ki. Ez a' vámmentesség a következőkben sok vita forrása lett, al gyakorlatban zavartalanul sohasem érvényesült.63 a , Feltűnő, hogy számos polgári jogot a kiváltságlevél egyáltalán nem említ. Ezeket a XVIII. században a fehérvári polgárok szokásjog alapján gyakorolták. Ilyen jogok voltak a korlátlan tulajdonszerzés, csak polgári börtönbe voltak csukhatok, előállítani nem, csak idézni lehetett őket. A fehérvári polgár kizárólagos joga volt a városban kékszínű posztóból készült ruházatot hordani.64 Botbüntetést nem lehetett velük szemben alkalmazni és pereikben ugyanazon perorvoslattal élhettek, mint a nemesek.65 Mindezeknek a jogoknak az 1703-as kiváltságlevélben nyomát sem találjuk. Talán azért, mert a város nem látta szükségesnek e jogok külön hangsúlyozását. A kiváltságlevél ui. lehetővé tette mindazon „engedmények, kiváltságok és szabadságok élvezetét, melyek a többi szabad királyi városokkal közösek, az ország törvényeivel és alkotmányával megegyeznek, azok által jóvá hagyattak". Még nagyvonalúbban határolta körül a kiváltságlevél a fehérvári polgárok kötelességeit: 1. A legelső kötelessége minden polgárnak az uralkodó iránti hála, hűség és állhatatosság, a polgári jogok és szabadságok elvesztésének és elvételének terhe mellett. 2. A házukra és telkükre a tanács által kivetett úrbér megfizetése. 3. A többi szabad királyi városokban is szokásos és elfogadott városi adók fizetése. Ez elsősorban a házak, telkek, állatok és a mesterség utáni közterhet jelentette. 4. Közmunka végzése a tanács utasítására, „a város közhasznára, a joghatóság oltalmára". — Megjegyzem, hogy ilyen közmunkára való kötelezés igen ritkán fordult elő. Nem szerepeltek a kiváltságlevélben igen fontos polgári kötelességek, mint az erkölcsös élet, polgári foglalkozás és tulajdon, a város védelme és rendjének biztosítása.*6 A polgárjog elvesztéséről csak egy esetben — hűtlenség — intézkedik. A tanácsnak azonban ezenkívül is joga volt büntetésként megvonni az arra érdemtelenné vált személytől a polgárlevelet, ül. polgárjogot. Ez szerepelhetett fő- vagy mellékbüntetésként egyaránt. Az elvesztett polgárjogot vissza lehetett szerezni, erre azonban kevés példát ismerünk.67 161