Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)
Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében
lesznek jellemzőek. Másrészt a pristaldus végrehajtói szerepkőre, a bíró familiárisaihoz tartozása révén a későbbi nótárius elődjének is felfogható. Valószínűleg akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha feladatkörét a homo regius, a procurator és a juratus nótárius között megoszolni véljük. Az. eljárás bonyolultabbá válása és a jogélet fejlődése ugyanis a későbbiekben kizárta, hogy e szerepköröket ugyanazon perben ugyanaz a személy lássa el.3* A korai perekben még egy érdekes személlyel találkozunk, a király vagy a bírói hatáskörrel felruházott rendi méltóság billogosával, ítélőmesterével. Ö is nyilván a familiárisok közül került ki. Megbízatását a király vagy főrend pecsétjével igazolta. Az egykorú itáliai jogi nyelvben mint iudex szerepel, aki többnyire nem azonos az ügy rendi hatalom alapján illetékes bí rá jávai, hanem a bíró ítélőmestere, jogi tanácsadója, klerikus vagy deák képzettségű szakembere.3,7 A billogos iudex és a pristaldus annak a törvénytudó értelmiségnek voltak magasabb és alacsonyabb rangú képviselői, amely a XIII. század elejére a főurak, főpapok, ispánok körül, de egyes városokban, hites helyeken és főleg az udvarban volt található, s melyből aztán a következő században a magyar középkori jogtudó értelmiség kialakul. Mialatt a magyar feudális állam első századait élte, Európában a középkor virágába jutott, gazdasági, társadalmi és politikai értelemben egyaránt. Az itáliai városgazdaságok fellendülése, a városok, a céhes ipar Európa-szerte mutatkozó fellendülése, a kereskedelem élénkülése a jogélet fejlődését, kibontakozását szükségszerűen igényelte és előidézte. — A fejlődésben élenjáró Itáliában megtörtént a római jog gazdag szellemi hagyatékának újrafelfedezése és birtokbavétele, Bologna, majd Paris és más városok egyetemein a jogtudomány reneszánsza messze megelőzte a művészetek reneszánszát. De a praktikum is egyre-másra került szembe a vagyonosodás, a kereskedelem szülte új meg új megoldandó olyan jogkérdésekkel, amelyekben a döntést a feudális, báró egyre kevésbé tudta hivatott szakember nélkül meghozni.38 Az egyetemeken a golsszátorok új tudománya, a kancelláriákban az ars notarialis új tudós és új gyakorló jogászréteget nevelt ki a XII—XIV. század Európájában. Az előző korban esetenként az írástudó töltötte be többek közt a jogász feladatát is, most azonban szétvált a litteratus és a jogász képzettsége, érdeklődése. Civil- és egyházjogban doktorok kerültek a magas hivatali polcokra, a kancelláriákban legalábbis jogi segédkönyveken és a gyakorlaton nevelődött nótáriusok dolgoztak a bíráskodó bárók mellett.39 A peres eljárások is bonyolultabbakká váltak, a szóban forgó kérdések a vagyonosodás miatt egyre nagyobb átlagértéket képviseltek, így a kialakuló gyakorló jogászréteg meg tudott élni szakmájából. A rétegen belül még nem volt specializálódás., ugyanazok a familiárisok töltötték be alkalomszerűen a iudex vagy procurator, sőt az advocatus szerepét, akik egyébként mint nótáriusok a kancellárián dolgoztak. Az sem volt ritka, hogy az igazságszolgáltatásból átkerültek a közigazgatásba, (e kettő egyébként sem vált még el élesen egymás15