Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

tói), politikai pályát futottak be, vagy vagyont szereztek. Mikor az Árpád-kor végére Magyarországon a peres eljárás fenn vázolt kibontakozását észlelhetjük, Itáliában már messze túllépett a fejlődés az egységes értelmiségen, és az Anjouk alatt beáramló olaszos műveltség nálunk is megteremti a jogtudó értelmiséget.40 A korabeli megjelölések pontatlansága miatt ennek az értelmiségi differenciálódásnak a kezdetét, a jogászi réteg elkülönülését, azon belül az ügyvédi tevékenység előzményét jelentő perbeli képviseletet, magánfelek részére történő állandó vagy esti jogi tanácsadást, a terminológia alapján nehéz elhatárolni. Az ügyvédi jellegű tevékenység megjelölései közül az egyházi jogból kettőt vett át a hazai terminológia, az advocatus és a procurator fogalmát. A syndicus csak elvétve fordul nálunk elő, helyét a hazai latinban a fiscalis foglalja el. (L. 18. jegyz.) Az említett elnevezések közül legkorábban a procurator fordul elő. Még jóval a differenciáltabb jogi életet megelőzően találkozunk ezzel forrásainkban. 1228-ban egy adománylevélben a pristaldussal együtt procurator is szerepel.41 A Váradi Regestrumban több helyen előfordul a meghatalmazott hozzájárulásával történő átadás,42 a fél sem maga, sem képviselője személyében nem jelenik meg,43 Dezső püspök képviselője Symcho, Dénes püspök birtokai procuratorának adja át a döntést,44 Péter procuratora Hubec, belátva, hogy ura ellenfeleinek követelése jogos, kiegyezett velük, és vállalta a teljes bírói költséget, a pristaldus költségének pedig ráeső részét.40 Egy esetben az egyik fél terminus technicussal meg nem jelölt képviselője a másik fél (Bistria város) procuratorai, Lythus és Pous kezéhez teljesít. (Városról van szó, a képviselő mégsem syndicus!*6) Hasonló a helyzet az ispotályok képviselője és Scaldubog város képviselője, Usi esetében.47 Ám a váradi tüzeslajstrom jegyzőkönyv a korai perbeli képviselet számos olyan esetét is hozza, amikor a képviselő nem procurator, legalábbis nem nevezik így. Két esetben „dejensor libertatis" szerepel a többiek, illetve rokonai nevében,48 más esetekben az úr lép fel szolgája helyett, vagy küld neki képviselőt,49 gyakran szolgák urak helyett, családtagok, földiek vagy pertársak közül „egy a többiek" nevében.50 Ezzel szemben a procurator az említett esetek közül legalább egyszer,51 de valószínűleg többször is, a vagyonkezelőt, ispánt jelenti, mint a későrómai jogra vonatkozólag már említettük (L. jegyz.). Egy-két ügyben a pristaldus látszik kifejezetten képviseleti szerepkörben eljárni.52 Az advocatus megjelöléssel tudomásom szerint Magyarországon először 1309-ben találkozunk, mikor László szerémi püspök Gentilis pápai legátus auditora előtt egy keresettel szemben védekezve előadja, hogy a magyar királyságban az ügyekben nem civil- vagy kánonjog szerint járnak el, hanem az ország szokásai és statútumai szerint, ezért nem is léteznek bőven ügyvédek (advocati!) az országban.53 Ez a megjelölés is egyházi fórum előtti eljárásban merül fel, és inkább azt az állításunkat igazolja, hogy a XIV. század elején Magyarországon a peres eljárások és jogi problémák még nem igényeltek differenciáltabb ismereteket, mint amilyennel az írástudó réteg általában rendelkezett. Valószínű, hogy az eddig ismertetett 16