Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

dott arról is, hogy a polgárok a vasár- és ünnepnapokat megszenteljék, erkölcsös életet éljenek. A városban lehetett — a budai városi jog szerinti — céheket alapítani, de jelenteni kellett a budai kamarai adminisztrációnak. A tanács négy forint polgártaksa lefizetése után felvehetett új polgárokat. Igazságszolgáltatási ügyekben korlátozott hatáskört kapott: magán- és büntetőügyekben a budai kamarai adminisztrációhoz lehetett a tanács határozata ellen fellebbezni. Panaszpénzt nem szedhetett, csak törvénykezési illetéket. Gazdasági kérdésekben a város viszonylag nagyobb szabadságot élvezett. A városi birtokokat nem kapta ugyan vissza, de az instrukció a fegyverváltság megfizetése esetén kilátásba helyezte azokat. A város minden háztulajdonostól adót szedhetett, ez alól csak a városparancsnok és a szerzetesek voltak mentesek. Ez utóbbiak azzal a feltétellel, hogy kereskedést nem űzhettek. Visszakapta a város az országos vásárok tartási jogát; a hetivásárokat szerdán és pénteken tartották. A tanácsnak jogában állott a vásárok időpontját a nádor, a Kamara és a megyék útján közhírré tenni. A vásárokon — ahol a város hely pénzt szedett — mérőeszközül az osztrák fontot, rőföt és pintet használták. A vásárokon a város bort mérhetett. A hús- és borfogyasztási adót — az accisát — 1690-től a tanács szedte. Az utasítás megerősítette a városi vámforgó malom tulajdonjogát, engedélyezte sörfőzőház és téglaégető építését. A híd- és vámpénzt a bizottság átengedte a városnak. Az 1689. évi újszerzeményi bizottsági utasítás nem kiváltságlevél, arra azonban alkalmas, hogy felmérjük belőle a város megmaradt, inkább gazdasági, mint önkormányzati szabadságait. Az utasítást természetesen a tanács sem tekintette kiváltságlevélnek, már a következő évben megindult a több mint tíz évig tartó harc a régi szabadiságok visszaszerzéséért. 1690-ben és 1692-ben városi küldöttek jártak ennek érdekében Bécsben. Az útiköltséget mindkét alkalommal a városi polgárok adták össze. 1690-ben minden polgár egy forintot adott, így 30 Ft gyűlt össze.35 1692-ben a polgárokon kívül a zsellérek is adakoztak az útra, fejenként 50 dénárt. A polgárok közül egyesek 18—20 forintot is adtak. 26 Egy 1692. december 15-én kelt bécsi levél szerint ,,a városi küldöttek szorgalmasan jártak el a privilégium visszaszerzése érdekében. A kiváltságlevélért azonban folyamodni kell". A levél egyébként „Székesfehérvár szabad királyi város főbírájának" volt címezve, ami a kiváltság de facto elismerésére utal.27 A régi szabadságokért folyó harc első eredménye az 1693. február 26-án Bécsben kelt, a korábbi kiváltságot megerősítő oklevél.28 Ez annál inkább figyelemre méltó, mivel át vannak írva benne az előbb említett 1541. évi oklevelek, valamint a városi tanács 1485. évi, a városba való borbevitelről és eladásról szóló oklevele. Ez utóbbiban a városi tanács elrendelte, hogy a városban házzal rendelkező és adót fizető személyek saját használatra a városba bort vihettek be, a házzal nem bíró zsellérek csak a saját borukat. Az országos vásárok idején minden kereskedő vihetett és árulhatott a város területén bort. A tőlük vett bort azonban idegen személy a városban nem rakhatta le. Az egyházi intézmények tagjai borukat bevihettek, de nem árulhat154