Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

Szűkös forrásanyag áll rendelkezésünkre a magyar királyság első századaiból, és ez szinte lehetetlenné teszi a magánfelek jogkeresése útjainak tisztázását. Mégis éppen ebben a korai időszakban találkozunk az igazságszolgáltatásnak egy olyan szereplőjével, aki párhuzamba állítható a korai germán törvénykezés Vorsprecherével: ez a pristaldus. A fogalommal XI—XII. századi oklevelekben, Kálmán király törvényeiben vagy az Aranybullában egyaránt találkozunk, a váradi tüzesvas próbalajstromnak pedig szinte minden eseténél előfordul, igazolva, hogy a XIII. század elején az igazságszolgáltatás rendszeres szereplője volt.30 A pristaldus név minden valószínűség szerint szláv eredetű, képviselőt jelent. Az, hogy az intézmény csupán nevét kapta-e az országban lakó szlávoktól, mint sok más közjogi megjelölésünk, (pl. ispán, udvar, nádor, király), vagy a pristald a szláv bíráskodásnál is szerepelt, és így vették át a magyarok, bizonytalan. A források szerint a pristaldus lehetett bírói hatáskörrel rendelkező feudális méltóság, hatóság állandó alkalmazottja, de valószínűleg lehetett adott ügyben eseti megbízott is. Kérdés tehát, hogy a király, a püspök, a nádor, a comes pristaldusa eleve mint pristaldus állott-e a nevezett méltóság szolgálatában, vagy ennek familiárisi köréből nyert adott esetben pristaldusként kijelölést. Az utóbbi magyarázat a valószínűbb,31 és ezzel összhangba hozható, hogy adott esetben a felek a maguk pristaldusa val jelennek meg a perben.32 Ez a pristaldus a későbbi királyi ember és a bírósági esküdt szerepének vonásait egyesíti tevékenységében. Vitás kérdések helyszíni egyeztetése, bizonyítás felvétele a pristaldus jelenlétében történt. Többnyire azonban a bíróság nem egy pristaldust küldött, hanem a felek mindegyike mellé kirendelést nyert egy-egy. Tehát a pristaldus a Vorsprecherhez hasonlóan a fél mellé rendelt hites személy, az igazságszolgáltatás bizalmi embere volt. Kálmán törvénye szerint a bíróhoz hasonló védelmet élvezett, viszont a működése során okozott kárért is felelt, ugyancsak a hamis eljárásért a bíróhoz hasonlóan.33 Csak birtokos lehetett, hogy vagyona működésének zálogául szolgáljon, és ha egyszer csalárdul járt el, többet pristaldus nem lehetett.34 E jellemzők alapján az ügyvédség eredetét kutatók a pristaldust hajlamosak voltak az ügyvéd korai formájának tekinteni.35 A német Vorsprecherhez hasonló alakja a mi igazságszolgáltatásunknak. Adatunk van arra, hogy egyeztetést is folytatott le a felek közt, és úgy tűnik, hogy időnként a felek bízták meg, vagy legalábbis javaslatot tettek a kirendelendő pristaldus személyiére. Költségei perköltségként szerepeltek, amint a Váradi Regestrum erre sokszor utal. Mind a bíró, mind a pristaldus költségét a vesztes félre hárítja, egyezség esetén a költségviselésre vonatkozó megállapodást is rögzíti. Találunk olyan egyezséget is, amelyben ki-ki saját,,képviselője" költségét viseli. A pristaldus a magyar korai perben azt a szerepet tölthette be, mint Európa más országaiban a procurator: az írástudatlan, szokásokat nem ismerő felet tájékoztatta, bizonyítékait, nyilatkozatait begyűjtötte és a bíró elé tárta, egyúttal hitelesítve is azokat. Ezért alkalomszerűen díjazásban részesült. E szerepkörben kétségtelenül fellelhetők olyan vonások, melyek később az ügyvéd tevékenységére 14