Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.
pallosjogát és a caducitast. 21 Á tanácsüléseket rendszertelenül tartották meg, volt rá eset, hogy hónapokig nem ültek össze a senatorok. 1689-ből a jegyzőkönyv csupán egy októberi s egy novemberi ülésről tesz említést. 1690 januárjában hat alkalommal jött össze a tanács, februárban háromszor, márciusban kétszer, áprilisban hétszer — ekkor a tisztújítást intézendő tárgyaltak sűrűbben — júniusban három alkalommal, majd augusztusban öt tanácskozás következett, szeptemberben hat, októberben egyetlen egy, novemberben kettő, és végül decemberben ismét egy. Ezután a tanácsülési jegyzőkönyv 1691. évi első bejegyzése a következő: „per quattuor menses non est facta sessio". Az első tanácsülést pedig csak május 16-án tartották. 1692— 1693-ban megfigyelhető, hogy nyáridőben, a fő mezőgazdasági munkák idején, valamint októbertől januárig csak néhányszor ült össze a tanács, a legfontosabb ügyek elintézésére. 1697. szeptember 3-án kelt az utolsó XVII. századi bejegyzés a város jegyzőkönyvében. Valószínű, hogy a feljegyzések elvesztek. Csupán 1700-tól van ismét adat a városi tanács üléseiről, ügyintézéseiről és ezután már vezetik a jegyzőkönyvet, egészen 1704-ig, amikoris új fejezet kezdődött a székesfehérvári polgárok és lakosok életében. Székesfehérvár szabad királyi városi rangjának visszanyerése (1703) Az egykori szabad királyi városok azon törekvése, hogy régi jogaikat visszaszerezzék, azokat felújítsák, újabb lendületet vett a XVIII. század fordulóján. Ekkor már sokkal nagyobb eséllyel küzdöttek a városok, mint a török uralom alóli felszabadítást követő években. Megváltoztak ugyanis a körülmények az eltelt tízegynéhány esztendő alatt. A városok benépesedtek — legalábbis a török uralom alatti évekhez képest — az élet megindult. A bécsi igazgatási szervek ellenőrzésük alá vonták az összes újra felszabadított magyar területet, ahol immár rendszeres termelőmunka folyt. Azokban a városokban pedig, amelyek korábban szabad királyi városok voltak, a polgárság olyannyira megerősödötx, hogy régi jogai visszanyerésére már meg tudta volna fizetni a fegyverváltságot. A kormányzat azonban nem engedett. Pedig az új szerzeményi területeken több olyan város feküdt, amelyről köztudomású volt, hogy a magyar királyok uralkodása alatt évszázadok óta kiváltságokkal rendelkezett, s dicső múltja révén kiemelkedett még a többi szabad királyi városok sorából is. Ilyen város volt Buda, Pest, Székesfehérvár és Esztergom. Eszterházy Pál nádor már 1696i ban felirattal fordult a királyhoz, hogy e négy várost helyezze vissza ősi kiváltságaiba. Ekkor még nem ért el eredményt ez a kérés. 25 Az országra nehezedő elnyomás, a török uralmat követő császári kormányzat visszásságai, a zsoldosok könyörtelen pusztításai azonban olyan Bécs ellenes hangulatot szítottak országszerte, hogy az 1690-es években egyik megmozdulás a másikat érte. A kisebb megmozdulások 1697^ben a hegyaljai felkelésben csúcsosodtak ki. A felkelést ugyan nagy túlerővel elnyomta a császári haderő,
