Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

ták a társaság tagjai Obláth Izsákot pénz nélkül. — Forrásainkból nem derül ki, hogy meddig tartott ez a hamuzsír-üzlet. Márkus Salamonról utolsó adatunk 1783-ból van (ápr. 20.), amikor is követelése van Mersich György tapsonyi tiszttartótól, mert ,,a tapsonyi zsidóért 700 forint erejéig jót állt". A kereskedelmi életben sok más vitás dolog is akadt. 1770. júl, 5-én Palota város bírája előtt valották Márkus Salamon kérésére a megfogadott szekeresek, hogy ,,a csőri zsidótól csak száraz gyapjút hoztak el", s a nedveset ott hagyták. Az utat eltévesztették, és nem a szokott úton jöttek, de a palotai Márkus Salamon házához hozták a gyapjút mind. (Úgy látszik, a nedves és talán másfelé vitt gyapjú miatt valami gyanúba kerültek.

54

) — Márkus Salamon a gyapjút Haidegger János és Kisslinger Willibald bécsi üzlettársainak szállította, akik 1770-ben a gyapjút szász kereskedőknek adták tovább, mázsánként 32 forintért (Márkus, 1771-ben 28 forintot fizetett a gyapjú mázsájáért). A zsákoknál 20-at hiányosnak találtak, ezeket 1 forinttal olcsóbban vették meg, egyébként egy zsákért 32 1 2 forintot adtak volna.

55 A hamuzsírfőzés egy idő múltán már nem volt olyan jó üzlet, mint korábban, de a gyapjúkereskedés mindig jövedelmező foglalkozás maradt, és javarészt zsidó kereskedők bonyolítottak le. A nagy uradalmak szívesen adták el a zsidó kereskedőknek a gyapjút. A csákvári uradalom is teljes egészében előzetesen megkötött és foglalóval megerősített szerződés szerint adta el a gyapjút bécsi kereskedőknek, ezeknek megbízottai Tatán vették át 1—2 % beméréssel. Az 1830-as években több mint egy évtizeden át annak a „Liebenberg és fiai" cégnek szállított például, amelynek alapítóját, mint gyapjúkereskedőt, közgazdasági érdemeiért a császár 1817-ben ,,

Edler von Liebenberg" címmel lovagi rangra emelte; Hirschl Lévi temesvári rabbi utódai tehát a Liebenberg báró címet viselték tovább. Nemcsak a görögöket, rácokat emeli tehát nemesi rangra közgazdasági érdemeiért a bécsi udvar, hanem a zsidóság soraiból többeket is.

56 A nagybirtokosok minden üzleti ügyüket egy-egy pártfogásuk alá vett zsidó kereskedővel bonyolították le. Minden zsidó települési helyen a pártfogó főúr egy nagyvállalkozó kereskedőnek adta oda a bolt bérletét. Palotán Márkus Salamon bérelte mind a két zsidó és görög boltot. A nagybérlő szerzi be az árukat, és adja tovább a kiskereskedőknek. Legtöbbször, mivel kevés a tőke, bizományba veszi át az árut elszámolásra. A gyárak az ún. Verlag (lerakat) formában értékesítik áruikat. Az 1776—80. években a gácsi posztógyár az évi terméséből annak több mint felét (46 027 forint 54 3/4 dénár értékű termékből 24 374 forint 07 1/2 dénár értéket) a zsidók veszik át a többi, görög, céhes és más kereskedőkkel szemben. De ugyanez a helyzet a cseklészi, sasvári, Vaíero-féle stb. üzemeknél is.

57 Még nagyobb a zsidóság szerepe a külföldi áruk behozatalánál és értékesítésénél. A zsidóság, amelynek szoros kapcsolatai voltak nyelvismereténél és rokoni összeköttetéseinél fogva az osztrák, morva, cseh kereskedőkkel, előnyösen, többször csempészúton úgy hozza be az árukat, hogy abból tetemes haszna van. Ilyenformán ki tudja elégíteni főúri pártfogói legkényesebb igényét is. A házaló kiskereskedők ré-