Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

évi jelentéseihez. Felmérte megyéjében az ipar és kereskedelem hely­zetét, javaslatokat tett a fejlesztésre. Beszámolt arról, hogy milyen iparcikkekből van hiány a megyében, és milyen lehetőség van a hiány pótlására, ill. behozatalra. Mezőgazdasági téren különösen a kiemelt cikkek (selyem, dohány, len, kender, burgonya) termelését kísérte figyelemmel. Ellenőrizte a megyei ménest. 18 Őrködött az erdőrend be­tartásán, szorgalmazta a fásítást. Ezenkívül beszámolt a szabad királyi városok iparáról és kereskedelméről. Az út- és hídépítés technikai munkáját a megyei mérnökök irá­nyították, de az alispán gondoskodott arról, hogy a mérnökök munká­jukhoz minden segítséget megkapjanak. Útjaikon ellenőrizte az út- és gátépítési munkálatokat. Szorosan vett hivatali feladatai közé tarto­zott a megyei tisztviselők adminisztratív munkájának állandó ellen­őrzése. Átnézte az elkészített jegyzőkönyveket, ügyiratokat, ügyelt a hivatali utasítások szigorú betartására. Ő gondoskodott a tisztviselők utánpótlásáról, ő vette fel a bizonyos időszakokra alkalmazott segéd­erőket is. 19 Az alispán készítette el évente a tisztviselők minősítését. Kivizsgáltatta a beérkezett panaszokat és intézkedett ezekben az ügyekben. 20 Az 1786. június 20-i rendelet értelmében a szabad királyi városok igazgatási ügyekben a megyékhez tartoztak, gazdasági ügyekben a kamarához. A helytartótanács ezentúl nem közvetlenül a városi ma­gisztrátushoz fordult, hanem az illető megye alispánjához. A városok szintén csak az alispán közvetítésével érintkezhettek a helytartóta­náccsal. Csak rendkívül sürgős ügyekben engedték meg a közvetlen kapcsolatot. Tehát sok minden múlott az alispán személyén. Az új rendelet értelmében korlátozott önállósággal bár, de királyi tisztviselő volt (tanácsosi címmel), felelősséggel pedig felettesének, a királyi biz­tosnak tartozott. Bizonyos területeken mégis önálló volt, ha az adott lehetőségeket kihasználta, komoly eredményeket 'érhetett el. A köz­ponti kormányszervek el is várták, hogy az alispánok átgondolt javas­lataikkal segítsék az igazgatás munkáját. Kiemelkedő tevékenységet folytatott Fejér megyében Marich Tamás is. Az alispán munkája sok tekintetben a járások élén álló szolga­bírák munkáján alapult. Járásuk ügyeit ők ismerték a legjobban, s az alispán az ő írásbeli és szóbeli jelentéseik alapján döntött a legtöbb kérdésben. Az 1787-es utasítás előírta, hogy a szolgabírák évente két­szer tegyenek körutazást a rájuk bízott járásban. Vezessenek naplót útjukról, amelyet a királyi biztos átvizsgál. A naplón kívül készítsenek jelentést az általuk tapasztaltakról, ezeket pedig az alispánnak küld­jék meg. Tehát ily módon a szolgabírák tevékenysége kettős ellenőrzés alá került. 21 A szolgabírák rendszeresen küldtek jelentést az újonnan letelepültekről, a járásukban található török alattvalók számáról, az utak és hidak állapotáról, a szarvasmarha-állományról, a közrendet megzavaró eseményekről, a fatelepítés eredményéről, az iparűzők szá­máról, táblázatokat készítettek a termények piaci áráról, a gabona ár­folyamáról, a dohánytermesztés helyzetéről, a tűzvészek okozta ká­rokról stb. összeírták, hogy járásukban hol található lakatlan birtok, rendszeres kimutatást készítettek a községek pénzügyi elszámolásai­ról. Ök tartották fenn a kapcsolatot a községek és a megyei hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom