Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

között. Ellenőrizték a községek adóügyi elszámolásait, a községi elöljárók tevékenységét. Meggyőződtek arról, hogy a községekben szabályosan 'kihirdetik-e a körrendeleteket. A községi bíró választásakor is jelen voltak és gondoskodtak a választás szabályos lefolyásáról. Figyelembe véve a járások átlagos területét és népességét, megállapítható, hogy a szolgabírói hivatali tevékenység ellátása a jelentések és összeírások rendszeres elkészítése rendkívüli feladatot jelentett. Mindezeken kívül még ad hoc jellegű megbízatásokat is végeztek. A szolgabírák szedték be a tűzvész vagy aszály sújtotta vidékek lakosainak gyűjtött segélyeket. Segítséget nyújtottak a megyei mérnöknek az út- iés gátépítési tervek elkészítésénél. A szolgabírák és alszolgabírák lelkiismeretes munkája nélkül lehetetlen lett volna terveket készíteni a megye gazdasági és társadalmi fellendítésére. Minden terv, minden elképzelés az ő munkájukon alapult. A jegyzői iroda a főjegyzőből, az aljegyzőből, 2—3 írnokból és gyakornokból állt. Az 1787-ben kiadott rendelet értelmében a jegyzői iroda csak olyan személyeket alkalmazhatott, akik az előírt tanulmányokat elvégezték, hosszabb gyakorlattal rendelkeztek, és ismerték a német hivatali nyelvet. A jegyzői iroda —• a főjegyző irányításával — készítette el az ügyviteli jegyzőkönyveket, összegezte a szolgabírák által beküldött jelentéseket, kimutatásokat, készítette elő az alispáni jelentés anyagát, intézte a levelezési ügyeket. II. József korában nagy súlyt helyeztek a közegészségügy fejlesztésére, ezért külön ki kell emelni a megyei egészségügyi személyzet szerepét. A közegészségügyi feladatok elvégzésére külön ügyosztályt állítottak fel 1783-ban a helytartótanácson belül, majd 1786-ban az országos főorvosi hivatalt is megszervezték. A megyei főorvosok mellett járási sebészek alkalmazását is elrendelték. A közegészségügyi munkát Fejér megyében Brigelius Mátyás megyei főorvos irányította. „Figyelnie kellett a különféle járványok jelentkezését", továbbá „állandóan ellenőriznie az orvosok, bábák és gyógyszerészek működését".

22 Ez az irányítás gyakorlati és elméleti volt. Elméleti annyiban, hogy a megyei főorvos volt az orvosok között általában a legképzettebb, és ő rendelkezett a legnagyobb szakmai gyakorlattal, így ő irányította az orvosok és bábák továbbképzését. Gyakorlati munkája az orvosok és bábák működésének hivatali irányításából, ellenőrzéséből és gyógyítási tevékenységből állt. Járványos betegségek előfordulását a községi elöljárók azonnal jelentették a megyei hivatalnak. Ilyenkor a főorvos a helyszínre sietett, és megtette a szükséges intézkedéseket a betegek elkülönítésére és gyógyítására. A betegség továbbterjedésének megakadályozásáról az alispán gondoskodott. Sürgős esetekben, vagy ha új betegség tünt fel, a megyei főorvos köteles volt jelentést tenni az országos főorvosnak is. Az állatbetegségek jelentkezése esetén 'hasonló módon jártak el.

23 A kuruzslás megakadályozása érdekében rendelet mondta ki, hogy csak egyetemet végzett, vizsgázott orvosok gyógyíthatják a betegeket, szülésnél pedig csak vizsgázott bábák segédkezhetnek. Hasonlóképpen csak vizsgázott személyek tarthattak fenn gyógyszertárat, még az elhalt gyógyszerészek özvegyeinek sem engedték meg a patika vezetését. A megyei főorvos évente meglátogatta a megye gyógyszertárait,