Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

tal vezetője, az alispán lett a felelős, ugyanakkor sem beosztottjainak, sem a megyei nemességnek semmilyen ügyben nem volt döntési joga. Az alispán a királyi biztosnak, a helytartótanácsnak, végső soron pedig az uralkodónak tartozott felelősséggel, Az 1787-es utasítás röviden meghatározta a többi tisztviselő: a szolgalbírák, a jegyző, az aljegyző, az irodisták, a tiszti ügyész, az adószedők, az orvos, a mérnök és a hajdúk feladatait. Ezt az utasítást később több más követte, amelyek szinte mindenre kiterjedően szabályozták az egyes tisztviselők munkáját.

11 A Novus Ordo kiadásáig a megyék jogszolgáltatást is elláttak a különböző megyei fórumokon (szolgabírói ítélőszék, alispáni ítélőszék, polgári és büntető sedria). Az 1785. december 12-i rendelet (Novus Ordo) megszüntette a legtöbb rendi fórumot, a közigazgatástól elkülönítette a jogszolgáltatást. A további rendeletek eltörölték a vármegyék és kiváltságos kerületek ítélkezési jogát, megszüntették a földesurak és városok büntető bíráskodását, még a szentszékek hatáskörébe tartozó házassági pereket is a világi bíróságok hatáskörébe utalták. Üj alsó fokú királyi bíróságokat, ún. judicium subalternumokat állítottak fel. Az új bírósági rendszer nagy lépést jelentett az egységes, centralizált és államosított jogszolgáltatás kialakítása felé. Természetesen feudális jellegű maradt, de a rendi fórumokat kikapcsolta a jogszolgáltatásból. A Novus Ordo visszavonásáig (1790. jan. 28.) a megyék jogszolgáltatással nem is foglalkoztak.

12 A megyei hivatalok feladatköre 1785-től kezdve állandóan bővült. Nőtt a megyék szerepe az 1785 augusztusában megjelent jobbágyrendelet óta az úrbéri ügyek intézéséiben is. Ha a paraszt nem tudta az ügyét a földesúrral elintézni, panaszáról a helyszínen a bíró és egy esküdt jelenlétében jegyzőkönyvet vettek fel. A panaszos ezután a jegyzőkönyv másolatával a megyéhez fordult. A megyei hivatal a kisebb ügyekben maga döntött, a fontosabb kérdéseket pedig 14 napon belül a királyi biztoson keresztül a helytartótanácshoz terjesztette fel. A földesúr köteles volt rendszeresen panasznapokat tartani, ahol a megyei hivatal kiküldött embere is jelen volt. A panasznapokon kiállított jegyzőkönyveket elküldték a királyi biztosnak.

13 Az úrbéri szerződéseket ellenőrzésre be kellett küldeni a helytartótanácshoz. A királyi biztos, az alispánok és szolgabírák kötelesek voltak az úrbéri ügyekkel kapcsolatos királyi rendeletek betartásán őrködni, és a rendeleteket megsértő földesúri tisztviselőket megbüntetni. Természetesen az úrbéri szerződéseket be nem tartó parasztokat is megbüntették,

14 A jobbágyok panaszainak, ügyeinek intézésére külön intézményt is létrehoztak 1787-ben, az ún. „alattvalói és szegényügyvéd" intézményét. A „szegényügyvéd" állami fizetést kapott, melynek ellenében köteles volt a hozzáforduló jobbágyok és szegények ügyét különböző fórumokon ingyen képviselni. A panaszos helyett ő írta meg a beadványt, felvilágosítást adott a hozzáfordulóknak, minden ügyről jegyzőkönyvet vett fel. Ha a panaszosnak nyilvánvalóan nem volt igaza, akkor az ügyvéd lebeszélte a panasz beadásáról, de ilyen esetben is jegyzőkönyvbe foglalta az elhangzottakat. Az elkészült beadványt elküldte a megyének vagy a helytartótanácsnak. Ez a szol-