Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

gáltatás teljesen ingyenes volt, szigorúan megtiltották, hogy a „szegényügyvéd" a panaszostól pénzt vagy bármilyen ajándékot elfogadjon.

15 Az évenkénti adóteher kivetését továbbra is a megyék végezték. Az 1787-es hivatali utasítás ezt is részleteiben szabályozta. Az adókivetési ívet a vármegyénél bárki megtekinthette, és amennyiben nem találja azt igazságosnak, panaszt emelhetett. A megyék hadi- és háziadó elszámolásaikat a helytartótanácsnak küldték be, s a számvevőség vizsgálta felül azokat. Ha hiányt talált, vizsgálatot indított a megyei pénztáros ellen, és kötelezte az okozott kár megtérítésére. Az írásbeli munkát rendkívüli mértékben növelte a központi kormányzatnak az az igénye, hogy a helyi szervek — tehát a megyei és városi hivatalok — az élet minden területét irányítsák és ellenőrizzék. A számos levél, jelentés, táblázat mellett a megyei hivatal a következő ügyekről vezetett jegyzőkönyvet: a katonaságnak adott előfogatokról, végrehajtásokról, büntetésekről, tűz- és vízkárokról, be- és kivándorlásról, a katonai szállításokról stb. A jegyzőkönyveket a királyi biztos körútja során átnézte, a fontosabb ügyekről készült jegyzőkönyveket (adó, úrbéri ügyek) pedig rendszeresen megküldte a helytartótanácsnak. A naponta megjelenő rendeletek, szabályzatok ismerete mellett a tisztviselők számára kötelezővé tették, hogy az örökös tartományok részére (1740—1780 között!) kiadott királyi rendeleteket rendszeresen olvassák. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az örökös tartományok hivatalszervezetét lényegesen fejlettebbnek tartották (az is volt!). Így hasznosnak tűnt, ha a magyarországi tisztviselők ismerik az ott kiadott rendeleteket is. Az új hivatali rendszer kezdetben a helyi önkormányzat megszüntetését tűzte ki fő céljául, ezért igyekezett minden apró ügyet centralizálni. A központi kormányszervek később azonban felismerték, talán éppen a királyi biztosok észrevételei alapján, hogy a túlzott centralizmus végül egy bürokratikus káoszt eredményezhet. 1788-tól kezdve tapasztalható, hogy a központi kormányszervek egyre több ügy önálló elintézését bízzák a helyi szervekre, és az ügyekről csak összefoglaló jelentéseket kérnek. Ez természetesen azzal is magyarázható, hogy a helyi tisztviselők már jobban megbirkóztak a feladatokkal, mint az első két évben. Például a katonai ügyekben már 1785-ben elkezdődött a decentralizálási folyamat. II. József elrendelte, hogy a felmerülő katonai kérdéseket az ezredek parancsnokai és a megyék egymás között intézzék el, s csak az igen fontos és bonyolult kérdések kerüljenek a hadosztályparancsnokok, a kerületi biztosok, végül a helytartótanács és a főihadparancsnokság elé.

16 A megyei közgyűlések megszüntetése miatt gondoskodni kellett a királyi rendeletek kihirdetésének új módjáról. Az általános rendelkezéseken kívül az alispán és a jegyző által szerkesztett köriratokat is ki kellett hirdetni. A szolgabírák megküldték ezeket a községi elöljáróknak, akik, miután a köriratban foglaltakat kiihirdették és tartalmát a községi jegyzőkönyvbe bevezették, a köriratot aláírva visszaküldték a szolgabíráknak. A köriratokat a földesuraknak is elküldték, a fontosabb parancsokat és rendelkezéseket a templomokban is felolvasták. Az alispán és a szolgabírák ellenőrizték, bogy a köriratokat valóiban