Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

Székesfehérvár népessége és társadalma a XVIII. század első felében Székesfehérvár város társadalma nagy változáson esett át a törökök 143 éves megszállása idején, különösen pedig a felszabadulás után. A török uralom alatt elnéptelenedett a város, vagyonosabb polgárali elmenekültek, a városikörnyéki falvak lakossága úgyszintén. A török uralom után pedig a XVII. század végén meginduló s egészen az 1720-as évekig nagy arányban történő német betelepítések módosították a város társadalmi arculatát. Ezek a betelepülők voltak annak a XVIII. századi székesfehérvári patriciusrétegnek az ősei, akik a város életének irányításában mindvégig döntő szerepet játszottak. Egyrészt vagyonos emberek települtek be, másrészt olyan mesteremberek, akik már a betelepítés után, szakmájuk révén szereztek vagyont, Székesfehérváron gazdagodtak meg. A város XVIII—XIX. századi történetében gyakran szereplő nevek — Hiemer, Peyerl, Üblacher, (Ybl) Korherr, Hurber, Schinigin, Perzl, Trumauer, stb. — ősei szinte kivétel nélkül a XVII. század végén települtek a városba. De ugyanígy újonnan települt polgárnak számított néhány magyar is, akik szintén a századfordulón jöttek Magyarország más részeiről, s mivel vagyonos emberek voltak, hamar polgárjogot szereztek, tekintélyhez, s vezető szerephez jutottak; mint a Parragi, a Nagy és a Vásárhelyi családok.

07 A város társadalmán belül első s legkézenfekvőbb megkülönböztetés az volt két lakos között, hogy rendelkezik-e polgárjoggal vagy sem. Ez döntő különbség volt, mely egyúttal elárulta az illetők vagyoni állapotát is. Ugyanis teljesen vagyontalan egyén polgárjogot nem szerezhetett. Ezen túlmenőén pedig — szinte kivétel nélkül minden városunkban így volt ez — helybeli ingatlan birtoklása volt az alapvető feltétel. Ha egy polgárjogért folyamodónak nem volt háza a városban, éppenúgy nem kaphatta meg a polgárlevelet, mint egy vagyontalan személy. Székesfehérváron az egyik alapvető feltétel volt tehát egy adóköteles ház vagy telek, ,,ein Bürgergut" birtoklása. Ri zonyos adatok szerint a XVIII. század második felében ezzel egye nértékűnek tekintettek egy polgári foglalkozást vagy céhtagságot is.

08 Másik oldala viszont a kérdésnek, hogy a céhek általában kényszerítették tagjaikat, hogy felvegyék a polgárjogot, s még határidőt is kitűztek egy-egy, a folyamodást halogató kézműves társuknak. Az anyagi feltételeken túl azonban más követelményt is támasztott a tanács a kérvényezőkkel szemben. Székesfehérváron a század elején csak katolikus vallású egyént vettek fel polgárnak, akinek erkölcsös életét tanúk bizonyították, s aki tisztességesen űzte foglalkozását, akár kereskedő, iparos vagy birtokból élő gazdálkodó volt. Ezt két ajánlóval bizonyítani is kellett. A jegyzőkönyvekben felvett polgárlistákból kiderül, hogy a Rákóczi szabadságharc után — bár szórványosan — görög katolikus szerbeket is felvettek a polgárok közé, de protestánsokat nem. Az első protestáns polgárfelvétel csak a század végén, 1784-ben következett be." Éppen így ritka dolognak számított, ha nőt vettek fel a polgárok soraiba. Általában csak férfi-