Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

személy nyerhetett polgárjogot. Székesfehérváron két kivétellel lehet találkozni, 1714-íben Cser Zsuzsannát és özv. Zichynét a tanács felvette a polgárok közé.

100 Aki rendelkezett a polgárráválás feltételeivel, az a tanácshoz folyamodott és közölte eblbeli szándékát. A folyamodás egészen a XVIII. század végéig szóban történt, később már írást nyújtott be a kérvényező. A polgárjog elnyeréséhez szükséges volt, hogy a folyamodót mind a belső, mind a külső tanács elfogadja, ezután az illető a taxát lefizesse, majd a tanács színe előtt az esküt letegye. Ha a tanács egy polgárjogért folyamodót érdemesnek talált a felvételre, döntését a városrész szerint illetékes fertálymesterrel az érdekelt tudomására hozta, aki ezután megjelent a városi kamarás, majd a pénztáros előtt, s lefizette a taxát.

101 Amikor a kérvényező ügyét tárgyalta a tanács, meg kellett jelennie a tanácsülésen, s válaszolnia kellett a feltett kérdésekre: megneveznie megélhetési forrását vagy birtokát, foglalkozását. Ezután a tanács megvizsgálta, hogy erkölcsös állapotú-e és hogy szabad-e, azaz nem áll-e földesúri fennhatóság alatt. Idegen személynek, aki más vidékről földesúri hatalom alól jött a városba, szabadsága igazolására fel kellett mutatnia manumissióját.

103 Az esküiben azt fogadta meg a polgár, hogy a királyhoz és a városhoz hű lesz, a várost védelmezni fogja, engedelmes lesz a városi elöljárósághoz, vállalja a közterhek viselését, a város javának előmozdításán fáradozik, végül kérte, hogy iktassák nevét a város polgárainak lajstromába. A hűségeskü letétele után kiválthatta a város pecsétje alatt kiállított polgárlevelet.

103 Magának a polgár-taxának a koronkénti váltakozását a kamarási számadások bevételi rovatai mutatják. Nem volt egységes elnevezése az új polgárok által fizetett díjnak. A jegyzőkönyvekben a következő kifejezésekkel lehet találkozni: Tax, Burger Tax, Purger Geld, Burger Pfennig, Gebühr vagy taxa civilis, taxa concivilitatis, pecunia civile, pecunia purger dicta, onus civile.

104 Az a jog, amit az új polgár a tanács engedélyével, a taxa befizetésével és az eskütétellel megszerzett, a kötelezettségek mellett egy sor kedvezményt jelentett számára. Nevezetesen, aki polgárjoggal (Bürgerrecht, ius civile) rendelkezett, annak szabad s korlátlan birtokolhatáisi joga, szabad kereskedelmi és iparűzési joga, a tanács által engedélyezett időben szabad borméréai joga volt, s mentes volt a vám- és harmincadfizetés alól.

105 Továbbá szabad végrendelkezési joga volt, szabadon köthetett adás-vételi szerződéseket, cseréket, zálogszerződéseket, kölcsönöket adhatott és vehetett fel, s kezességeket vállalhatott. A nem polgári városlakóknak az volt a hátrányuk a polgárokkal szemben, hogy nem rendelkeztek azokkal a jogokkal, amit a „Bürgerrecht" tartalmazott, ugyanakkor jelentős közterheket viseltek. Az új polgárok nevét, foglalkozását s a taxa befizetését az eskü letétele után beírtak a jegyzőkönyvbe. A század elején többnyire az év végén tüntették fel, ,,

Specification der neuen Bürgern" címszó alatt, hogy kik voltak azok a lakosok, akik az év folyamán polgárrá lettek.

106 Sajnos, ezek a felj egyzésék nem tartalmaznak minden adatot az egyes új polgárokra vonatkozóan, többnyire csak a foglalkozást tüntetik fel a