Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Lukács László: Nagy Károly 1867 – 1943.

sok helyett cambiummal oldotta meg a kérdést. Mert édes jó plébános úr az ön lelkipásztori működésének rossz talaja volt ott . . ."

12 Nagy Károly Potyondy vigasztaló, lecsendesítő levele ellenére sem hagyta abba a harcot a szerinte igazságtalan áthelyezés ellen, egymásután küldte tiltakozó leveleit a püspökhöz. E levelezésből fennmaradt Prohászka két válaszlevele: „Tisztséged egymásután küldi címemre a gyalázó, átkozódó s tiszteletlenségekkel teleírt leveleket, melyek a legsúlyosabb vétségeket tartalmazzák az egyházi főhatóság ellen. Hasonlóképpen Tisztséged a törvényszék előtt pörbe merte hívni utódját Sárosdon, s mint sok ezer K-val megkárosítót állítja oda s ezzel s ebben voltaképp magát az egyázi főhatóságot állítja oda bűnösnek s ezt a világi törvényszék előtt. Ugyancsak sárosdli utódját, Bíró Mihályt, a legalávalóbb módon bántalmazza : miiért is kénytelen vagyok elmozdíttatása iránt szükséges lépéseket megtenni, még pedig ez alkalomból a ,,

Maxima cura" decretum alapján. Felszólítom tehát, hogy mondjon le a zámolyi parochiáról s vonuljon nyugdíjba. Ha a felhozott vétségek ellen, melyek mind levelein s a törvényszék idézésén alapulnak, valamit védelmére fel akar hozni, azt tíz nap alatt megteheti."

13 A következő levél: ,,108,1918. sz. a. iratára felelve kész vagyok az amotió-tól elállni a következő feltételek mellett : a. sehol, senki előtt nem fogja szidni az egyházmegyei hatóságot s papságot; Bíró Mihályt sem; b. nem megy többé Sárosdra, s ha volna ott még valamije, azt vagy elhozatja vagy eladja, hogy megszűnjön minden ürügy, mely alatt oda eljár; c. azonnal visszavonja a port Bíró Mihály ellen; ami követelése van, annak megvizsgálását s elintézését magamra veszem; d. nyugodtan tartja magát Zámolyon és teljesíti kötelességét. Nyilatkozzék elfogadja-e a feltételeket."

1

* Nagy Károly elfogadta a fenti feltételeket, de egy hónap múlva kelt levelében már újra így írt: ,, . . . istentelen kezek lelketlenül elrabolták vagyonomat; éppen vagyonom elrablása juttatott arra a szomorú sorsra, hogy kénytelen vagyok koldusalamizsnáért könyörögni; mert vagyonomból nem én, hanem az a rabló gazember él, ki 4 évág járt a püspök úr nyakára, míg végre segédkezet nyújtott neki vagyonom elrablásához."

15 Az „istentelen kezek" és a „rabló gazember" kifejezések az alábbi, 1919. január 13-án kelt levél megírására indította Prohászka Ottokárt: „Tisztelendőséged 133/1918. sz. a. felterjesztésében Bíró Mihály sárosdi lelkészt „rabló gazembernek" mondja. Miután a minősíthetetlen eljárásával őt és az egyházmegyei hatóságot ismét súlyosan megsértette, s nekem adott igéretét, melyre való tekintetből a beneficiumtól való elmozdítása iránt az eljárást ezennel megindítom s az előírás szerint felszólítom, hogy amit mentségére felhozhat, azt rövid idő alatt terjessze fel hozzám."

16 Itt hiányzik egy mozaik a forrásokból. Nem tudjuk, hogyan folyt le az eljárás Nagy Károly ellen. Annyi bizonyos, hogy nem helyezték nyugdíjba és Zámolyról sem mozdították el.